43520. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses fékberendezés villamos járművek számára

föl, melynél csak két mágnestekercs, ill. tekercssorozat van alkalmazva, a 3. ábra a berendezésnek oly foganatosítási ^lakját láttatja, mely motorkocsiból és pótkocsiból álló vonat számára van tervezve; a 4. ábra a 2. ábrában föltüntetett kapcsolásnak egy módosított alakja. Az 1. ábrában föl tűnte tett foganatosítási alaknál a járműnek fékező berendezése négy (1 2 3 4) mágnestekerccsel vagy tekercssorozattal bír, melyek Wheatstonehídhoz hasonlóan vannak összekötve. Ily rendszerben két oly pontpár található, mely egymáshoz képest egyenlő potenciálú és miután az (1, 2, 3 és 4) mágnestekercsek egymással egyenlők, az (5, 6), ill. (7, 8) pontok képeznek ilyen egyenlő potenciálú helyeket. A (7, 8) pontokat a változtatható (10) ellenálláson keresztül a (9) motorokkal kapcsoljuk össze, melyek ismert módon generátorként működnek. Az (5 6) aequipotenciális pontok ellenben a tápvezetékhez kapcsoltatnak és pedig az (5) pont a (15) ellenálláson át a (12) tápvezetékkel érintkező (11) áramszedőhöz, a (6) pont pedig a (16) ellenálláson át a (13) visszvezetékhez. Az (5, 6) pontoknak potenciálja a (7 és 8) pontokhoz kapcsolt (9) motoroknak áramát, ill. egyenlő lesz, míg a (7 és 8) pontok egyenlő potenciálalakúak az (5 és 8) pontokhoz kapcsolt tápáramkörnek áramát illetőleg; következésképen a fékező (1, 2, 3, 4) mágnestekercsek akár egyik, akár mindkét energiaforrásból interferencia nélkül kapnak áramot ,és Így a motorgenerátor áramának a jármű kerekeinek csúszása vagy más ok folytán való elmaradása nem gátolja meg, hogy a fékező mágnestekercsek a (12, 13) tápáramkörből nyerjenek áramot. Hasonlóképen, ha a tápáramkor nem adna áramot vagy, ha a kocsival való kapcsolata megszakadna, a (9) motorok generátorként működvén, a fékező mágnestekercset gerjesztik. Természetesen az (1, 2, 3, 4) f ékező mágnestekercsek elkülönített tekercsek is lehetnek és külön fékekhez, ill. egy fékhez kapcsolhatók vagy pedig egy egyszerű tekercsnek, ill. tekercseknek részeit képezhetik. Oly esetekben, midőn a fékmágnes tekercseit nem lehetne négy részre osztani, akkor azok két részre oszt and ók és a híd két másik ágában arányos ellenállások rendezendők el. Ezen kapcsolást a 2. ábra szemlélteti, melynél csak két (1, 3) fékező mágnes van elrendezve, míg a hidat a (17 18) ellenállások egészítik ki. A működésmód hasonló a már leírt szerkezetéhez. A 3. ábrában föl van tüntetve, hogy az 1. ábrában szemléltetett elrendezés hogyan alkalmazandó oly vonatnál, mely motorkocsiból és pótkocsiból áll, melyek a (19 20) kapcsolók útján vannak egymással elektromosan összekötve. Az (1, 4) fékező mágnestekercsek a pótkocsi fékjének részeit képezik, míg a (17, 18) ellenállások a (9) motorokat hordó kocsira vannak helyezve. A 4. ábrában szemléltetett foganatosítási alaknál az (1 és 3) fékező mágnestekercsek két szemben fekvő ágába vannak kapcsolva; a kapcsolás máskülönben hasonló a 2. ábrában föltüntetetthez. Természetesen lehetne a fékező mágnestekercseket egyenlőtlen részekre is osztani és megfelelő nagyságú ellenállásokat használni, hogy a hidat kiegészítve, az aequipotenciális helyeket megkapjuk. A fékező mágneseknek energiával való ellátása a rendes kocsiszabályozó segélyével szabályoztatik, mely, ha az utolsó fékező kontaktushelyen áll, a fékezőmágneseket a tápvezetékkel vagy a segédáramforrással köti össze. A szabályozónak ezen utolsó helyzetét vészfékhelyzetként is foganatosíthatjuk. A fékező mágneseknek úgy a kocsimótoraival, mint a tápáramkörrel való összekapcsolása különálló kapcsolóval is eszközölhető. Az előzőkben csak néhány foganatosítási alakjában ismertetett berendezés természetesen sokféleképpen módosítható, anélkül, hogy a találmány lényege változást szenvedne, amennyiben a fékező mágneseknek a kocsi motoraival és a segédáramforrással való kapcsolata a találmány ke-