43513. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsikapcsolás
orrához az (5) kengyel önsúlyánál fogva a (6) kengyelkar (7) nyugasza ütközik, mihelyt a megemelőkarok fölfele forgatásuk által az 1. ábraheli helyzetükből a 4. ábrán elfoglalt helyzetükbe kerülnek, melyben lazán fölfekszenek a (6) karokra. A kapcsolási berendezés most már kapcsolásra készen áll, amennyiben még csak a (14) orrt kell a (7) nyugasszal való kapcsolata alól föloldani, hogy a kapcsolókengyelnek a vonóhorogba való beesését létesítsük. A célból a kengyel közepe (15) megnyújtással bír, mely a (16) menesztőgyúrú hornyával kapcsolódik, mely gyűrű a központosán elrendezett és (18) rúgó hatása alatt álló segédütköző (19) rúdján van megerősítve. A kocsik egymásra futásánál a segédütközök egymásba ütköznek és a (19) ütközőrúd a 4. ábrán berajzolt nyíl irányában befelé nyomatik, miáltal a (15) kar kilendíttetik és a (14) orr a (7) nyugasz alól fölszabadul úgy, hogy a kapcsolókengyel beesik a vonóhorogba, mint az a 4 ábrán vonalkázottan föl van tüntetve. A (14) orr kikapcsolására elégséges, ha az összekapcsolandó kocsik a leggyengébben egymáshoz nyomúlnak (összeütköznek) amennyiben a (18) rűgónak is csak gyenge hatást kell kifejtenie, mivel az erős lökéseket a (20) ütközőrúgó fogja föl. A (7) nyugasz és a (14) orr akként vannak lekerekítve, hogy a kapcsolókengyel föl- vagy kiemelésénél egymáson lecsúsznak. Megemelt kapcsolókengyelnél (1. ábra) az ütközőrúd semmiféle hatást sem fog a kapcolókengyelre kifejteni, amennyiben a 13) kengyel nem befolyásolja a (9) megemelő karokat. Ily módon megemelt kapcsolásnál a kocsik széttolhatok. A kapcsolókengyel feje a vonóhorog meghosszabbított (21) üregében elég nagy mozgástérrel bír arra, hogy a kapcsolókengyel törését kizárja, mimellett a vonóhorog is a (2) csapszög körül oldalirányban kilenghetése folytán az (5) kengyel kikapcsolását még akkor is megengedi, mikor utóbbi az erősen egymásba futott kocsik fékezése következtében a vonóhorog (23) orra alá kerülne. •]; ,; ) : • ; > j 24) csukló körül a 4. ábrán berajzolt nyíl irányában, vagyis fölfelé elforgatható úgy, hogy a kengyelnek a kikapcsolásnál nem áll útjában. Oly személykocsiknál, melynél a lépcsőfokok a (8) forgattyútengely közvetlen működtetését nem engedig meg, az emelőket, mint azt az 1. ábrán pontozottan látjuk föltüntetve, a (26, 27, 28) csatlórudak útján a jobban oldalt fekvő (29) forgattyútengely segélyével működtethetjük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vasúti kocsikapcsolás a kocsi oldaláról forgattyútengely segélyével működtetendő megemelő karókkal jellemezve a hátrafelé meghosszabbított kapcsolókengyelt megemelt helyzetében megtámasztó, a forgattyútengelyre erősített megemelőkarok által, melyek a kapcsolásnál megemelésük után a kapcfeolókengyelből kiforgattatnak és e kengyelnek egy a kocsialvázra forgathatóan ágyazott kikapcsoló kengyellel való kapcsolódását idézik elő, mely kikapcsolókengyelt a kocsik egymásra futásánál az ütközőrúd egy ütközője magával viszi és a kapcsolókengyelt a vonóhorogba ejti. 2. Az 1. alatt igényelt vasúti kocsikapcsolás foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (9) megemelőkarok a (13) kikapcsolókengyelnek a kapcsolókengyel meghosszabbított (6) karjának (7) nyugaszába kapaszkodó (14) orra fölött akként nyúlnak át, hogy az említett (7) nyugaszon nyugadva, a kikapcsolókengyel által még ütközőlökéseknél sem befolyásoltatnak és a kapcsolókengyelt teljesen megemelt helyzetében tartják. 3. Az 1. alatt igényelt vasúti kocsikapcsolás foganatosítási alakja, jellemezve egy a megemelő karokat összekötő (11) harántcsapszög által, mely a vonóhorog (10) orrának vájatában vezetve a megemelőkarok mozgását határolja. 4. Az 1. alatt igényelt vasúti kocsikapcsolás foganatosítási alakja, jellemezve egy