43504. lajstromszámú szabadalom • Részekre osztott főzőfürdővel bíró közvetlenül fűtött főzőkészülék
van áthelyezve. E célból a főzőfürdőt megosztjuk és pedig a követelmények szerint tetszőleges sok részre. E részek azonban nem függetlenek egymástól, hanem csődarabok vagy hasonlók segélyével úgy hozatnak egymással összeköttetésbe, hogy a fürdőfolyadék a főzőkészülék valamennyi réssében körülfolyhat. A 3—5. ábrákon látható kiviteli alaknál épp úgy, mint az 1. és 2. ábrákon föltüntetett példáknál, két (1) és (2) főzőedényt vettünk föl, de itt nem közös főzőfürdőedényben, hanem itt mindegyik főzőedény számára külön (13), illetőleg (14) főzőfürdő-edény van elrendezve, mely két edény négy (15 15) összekötő csődarab útján egymással összeköttetésben áll. A két (13 14) főzőfürdő-edény közt lévő (16) hézag részben közvetlenül a (4) tűzhely fölött fekszik és a benne elrendezett (15) csődarabokkal a két főzőfürdő számára rendkívül hatályos fűtőfölületet alkot, melynél minden kifelé való hőkisugárzás el van kerülve. A 2. ábra (7) és (8) oldalfüst csatornái teljesen elesnek itt, anélkül, hogy ezáltal a fűtőfölület valami módon is csökkenne, ellenben még javul úgy, hogy a tűzhatás csökkentése nélkül a főzőkészülék mellső oldalán (6)-nál és szükség esetén a tűzhely hátsó oldalán (9)rnél alkalmazott füstcsatornák mellőzhetők. A füstgázok vezetését a főzőfürdők fenekei alatt elrendezett (17) nyelv és a két főzőkészülék közt elrendezett további (18) nyelv eszközli, mely utóbbi közvetlenül a tűzhelylemez alsó lapjáig ér és csak (19)-nél hagy a (20) kéménybe vezető nyílást szabadon, melyen keresztül a füstgázok az'on része, mely a (16) hézagban fölszáll, eltávozik. A füstgázok másik része kénytelen a főzőedények feneke és hátsió oldala mentén a nyilak által jelzett úton távozni szintén a -kéménybe. A főzőfürdők kívül fekvő falai, melyek fűtőfölületet nem alkotnak, ez elrendezésnél csupán aránylag gyönge hőszigetelést igényelnek. Dacára tehát annak, hogy elkülönített főzőfürdőedények vannak alkalmazva, még sem szükséges, hogy mindegyik főzőfürdő j számára külön biztosító szerkezeteket, vízállásmutató csöveket s. í. t. rendezzünk el, hanem elegendő valamennyi főzőfürdő számára egyetlen egy biztosító szerkezetet alkalmazni. Azonkívül a jelen új elrendezés által egyenlő nagy főzőkészülékeknél a helyszükséglet csekélyebb, amint az a 2. és 3. ábrák összehasonlításából azonnal kitűnik. A jelen találmánynak azonban még további előnye van. Ha ugyanis, amint az a rajzból kitűnik, a füstcsatornákban, a főzőkészülék hátsó oldalán (21)-nél függélyes nyelv van elrendezve és e nyelv (22) meghosz,szabbítása a kéményig föl van vezetve, ha ! továbbá (23 24) nyelvek vannak a kéményj ben elrendezve, melyek a (22) meghosz-I szabbítással találkoznak, és így a füstgázokat azoknak a készülék jobboldaláról, baloldaláról és a (16) középső füstcsatornából a kéménybe való bejutásánál egymástól elkülönítve tartják, akkor ezen füstcsatornaszakaszokban elzáró szerkezetek elrendezése által lehetővé válik, hogy afőzőfürdőnek csak egyik részét fűtsük teljesen, míg a másik része a tűz többé-ke! vésbbé gyöngülve hat. Azaz, ily módon a i főzőkészülék különböző részeiben, dacára I annak, hogy csupán egyetlen fürdő vanalj kalmazva, különböző hőmérséklettel lehet dolgozni. További hatás abban nyilvánul, hogy a füstcsatornák a fűtőfölület javulása da-I cára rövidebbek úgy, hogy már csekélyebb I kéménymagasságnál elegendő erős huzamot J nyerünk. Világos, hogy a főzőfürdő tetszőleges sok részre osztható és hogy a főzőfürdő és a főzőedények alakja lényegbelen. A 6. ábrán pl. olyan főzőkészülék fölülnézete ván bemutatva, melynél három (13 14 25) főzőfürdő van alkalmazva, melyek (15) és (26) csőtoldatok útján egymással összeköttetésben állnak. A fürdők közt lévő füstcsatornák fölülnézetben T-alakot mutatnak és a kémény, mint pontozott vonallal jelezve van, (27)-nél van elrendezve. A (13 14) főzőfürdőrészekben egy-egy négyszögletes (1), illetőleg (2) főzőedény, mig a (25)
