43501. lajstromszámú szabadalom • Kontaktuselrendezés

sok esetben ugyanazt a tokot, esetleg különböző magasságú fedéllel alkalmazhatjuk. Ha ai egyes külső kontaktusdarabokat tömör gyűrűk vagy nagyobb gyürűszeletek gyanánt képezzük ki, ebből az az előny is származik, hogy a vezetékeket a kapcsoló kerületének különböző pontjain lehet bekapcsolni, míg a kontaktusok szokásos kiképzésénél a vezetékeket igen gyakran kanyarulatokban kell a megfelelő kontaktusokhoz vezetni és eme kanyarulatok miatt gyakran jóval nagyobb tokokat kell alkalmazni. A kontaktuscsomagot összefogó foglalaton, főleg pedig a fölső lemezen pillanatnyi ki kapcsolóknál a szükséges ütőművet is egyszerűbb és biztosabb módon lehet megerősíteni, mint az eddig szokásos szigetelő talapzatos kapcsolóknál. Önműködő kikapcsolóknál az ütőmü mellett az elektromos kiváltó mágneseket és szükség esetén az idő beállítására és a csillapításra szükséges berendezéseket is a forgástengelyhez koncentrikusan lehet az egyik vagy mindkét keretlemezen fölerősíteni. A csatolt rajzon a találmány tárgyának több alkalmazási módja látható sematikus rajzban. Az 1. ábra egy kétsarkú kikapcsoló sémája, melynél a be- és kikapcsoló állások 90°-kal vannak egymáshoz viszonyítva eltolva és gyűrűalakú kontaktusdarabok vannak alkalmazva. A kapcsoló a bekapcsoló állásában van ábrázolva és négy (k) kontaktusrétegből áll, melyeket a szigetelő rétegek elhagyásával perspektivikusan, zárt vonalak ábrázolnak. Mindegyik kontaktusrétegnek kétkét befelé nyúló (1) kontaktusdarabja van, melyeket az (m) kések egymással párhuzamosan kapcsolnak. Két-két kontaktusréteget a kések és egy (a) kapcsolódarab egymással láncolatosan kapcsol. Ily kapcsoló szerkezete a 2—4. ábrán két függélyes metszetben és fölülnézetben látható. Eme rajzokon (a) a kontaktuskorongokat jelzi, melyek párosával vannak a (c) szigetelőkorongok közé fogva és melyeket egymástól a (b) köztartókorong választja el. Ezek a korongok egyúttal a hozzávezetések bekapcsolására is szolgálnak. Az összes korongokat a két (d ése) lemez az (f) csavarok közvetítésével szorítja egymásra. Az 5. ábrán egy (a) kontaktuskorong látható. (h) eme korong két kontaktusa, (g) több karély. melyek — mint az a korong jobb oldalán látható — le vannak hajlítva, hogy a kontaktuskorongok rugalmasak lehessenek. Az ennek következtében a csomagban keletkező vízszintes hézagokat a szigetelő korongoknak ezekre fogódzó széle födi le. Ily korong látható a 6. és 7. áb rán. (i) a kapcsolótengelyre fölhúzott kettős kapcsolókések. Két-két kés egy-egy közös (p) perselybe van fogva, mely a késeket a tengelytől szigeteli, a két kés pedig egy (q) fémdarab útján van egymással vezető kapcsolatban. A kapcsoló bekapcsolt állásánál tehát mindegyik kés egy-egy kontaktuskorong két-két kontaktusdarabját egymással párhuzamosan kapcsolja, két-két egymással kapcsolt kés pedig két-két kontaktuBkorongot láncolatosan kapcsol egymással. A fölső (e) keretlemez, melynek a (k) fedél segélyével elzárható kivágása van, a kapcsolókés testet a kész csomagba be lehet vezetni. Ebből a célból a (c) szigetelő korongoknak a kések alakjának megfelelő kivágásuk van • (v. ö. a 4. és 6. ábrát). Minthogy a megrajzolt kontaktuscsomag úgy külső kerületén, mint homlokfalain szigetelten el van zárva, szerkezete következtében pedig belső robbanási nyomásoknak ellenáll, a megrajzolt kapcsoló minden további tok nélkül is robbanás biztos. Ha a választott két-két kontaktusdarabbal biró kontaktusgyűrűk helyett rövidebb, egy-egy kontaktusdarabbal bíró kontaktuscsíkokat, pl. a megrajzolt gyűrű szeleteit használnók és két-két ily egymással kapcsolandó gyűrűszeletet ugyanazok közé a szigetelő gyűrűk közé használnók, a föntebb használt négy kontaktusréteg helyett már két kontaktusréteggel is oly kétsarkú kapcsolót állíthatnánk elő, mely az előbbit terhelő áramerősség felével terhelhető. Ekkor a két kontaktuskést egymástól szigetelten kellene