43493. lajstromszámú szabadalom • Javítások váltakozó áramú mótorokon és generátorokon

a sugárirányú bevágásokkal ellátott (Dl, D3) és (D2, D4) fémkorongok tengelyei, (m) a fix elektromágnesek (stator), (g) a saroknyujtványok és (S, Sl) a gerjesztő tekercselések. A (Dl és D2) valamint (D3 és D4) korongok egymással hajlékony (L) drótzsinórok segélyével vannak kapcsolva, melyek az áramot egyik korongból a másikba vezetik. A gép eme foganatosítási alakjánál mind a négy korong lánczolatosan van kapcsolva. Magától érthető, hogy ily gépeknél a korongok bármily nagy számánál is két kefecsoport elégséges, és pedig egy-egy az (a) és (al) oldalon. Ha a két kefecsoport között transzformátor áramok ne létesüljenek, megfelelő kompenzálótekercseléseket kapcsolunk be. A gép eme foganatosítási alakjánál a keféktói áramot kapó (Dl és D3) korongok tömörek is lehetnek, feltéve, hogy azokat a mágneses erővonalak nem metszik és ezek csupán csak a két (D2 és D í) munkakorong elektromotoros és transzformáló erejének kompenzálása céljából az (L) zsinórokat metszik. A 7. és 8. ábrán kétkorongos generátor vagy motor látható, melynek szerkezete lényegében az 5. és 6. ábrán láthatóénak felel meg. (al és a2) a két (Dl és D2) fémkorong tengelye, mely korongoknak sugárirányú bevágásai vannak. (L) a két összekötő, hajlékony fémzsinór, (m) az (F) saroknyujtványokkal ellátott stator. A saroknyujtványok itt összehajtogatott vaspántokból állanak. (S) a gerjesztő tekercselés. A két korong láncolatosan van egymással kapcsolva, a kefék az (al és a2) tengelyvégeken vannak alkalmazva. Végül a 9. ábrán oly kis teljesítményekre való mótor látható, minőt pld. árammérőknél stb. lehet alkalmazni. (Dl, D2) a közös tengelyre ékelt fémkorongok, melyek tengelye a (k) csapágyakban forog. Itt fémből készült (E) tartályok vaunak alkalmazva, melyek (h) kénesővel vannak töltve úgy, hogy a korongok alsó részei a kénesőbe bemerülhetnek. (S) az elektromágnesek tekerületei, melyek a korongot metsző mágneses mezőt létesítenek. (M) a fékező mágnesek. Ily mótor, mely a számlálóval közvetlenül van kapcsolva, a fogyasztott wattórákat adja meg, ha a főáram a (Dl és D2) korongokon megy át, az (ni) elektromágnesek (S) tekercselései pedig mellékáramkörbe vannak kapcsolva. A 10. ábrán egy unipoláris váltakozóáramú gép kapcsclási elrendezésének sémája látható. Itt (el, e2) a motort gerjesztő áramkör sarokkapcsolói, (b) az áramot a koronghoz vezető kefék, (T) a feszültséget csökkentő transformátor, melynek (V) primer és (W) szekundér tekercselése van. Találmányunk szerint a mótor (sematikusan ábrázolt) (m) elektromágneseinek háromhárom tekercselésük van,, ezek közül az (8) mellékáramkörű tekercselés az (Rl) mellékáramkörü ellenállásai láncolatosan van kapcsolva. Az (s) főáramkörű tekercselés az (R) indító ellenállással és a (T) transzformátor (V) tekercselésével van láncolatosan kapcsolva, míg a (c) főtekercselés a (D) koronggal és a (T) transzformátor (W) tekercselésével van láncolatosau kapcsolva. Ebből tehát következik, hogy módunkban áll a gerjesztést mint közvetlen vagy differenciális fő- vagy mellékáramkörű vagy kompaund gerjesztést kapcsolni. Ha píd. az (s és c) tekercseléseket kikapcsoljuk, a motornak csupán csak az (m) elektromágnese mezejét létesítő (S) tekercselése van, tehát a mótor mellékáramkörű mótor gyanánt szerepel. Ha az (S, s) tekercseléseket kapcsoljuk ki, a motort a (c) tekercselés gerjeszti, tehát a mótor főáramkörű gép gyanánt dolgozik. Ha viszont az (S és c) tekercseléseket kapcsoljuk ki, a megmaradt (s) tekercselés a motort ugyancsak főáramkörű motorrá teszi. Végül ha az (8) és (s) vagy (S és c) vagy (S, s és c) tekercseléseket kapcsoljuk be, a mótor (m) statorának vegyes (kompaund) gerjesztése lesz és pedig az (S, s és c) tekercselésekben folyó áram irányának megfelelően közvetlen vagy differenciális gerjesztése. Magától érthető, hogy a motoron a föntebb jelzett három tekercselés közül csak egyet is lehet alkalmazni, mikor a mótor vagy fő- vagy mellékáramkörű, vagy pedig kettőt, mikor a mótor kompaund mótor fog lenni.