43487. lajstromszámú szabadalom • Ablakszárnyrögzítő és biztonsági rögzítőszerkezet

galmas anyagból képezzük ki, olykép szereljük az ablakszárnyakra, hogy a belső és külső ablakszárnyak teljesen nyitott helyzeténél pontosan egymással szembe kerüljenek s a (c) dudor a (d) kivágásba becsappanjon, miáltal az ablakszárnyak egymással összekapcsoltatnak és egymáshoz képest is rögzíttetnek. A (c) dudor és (d) kivágás elrendezése emellett olyan, hogy az önműködő becsappanás, azaz rögzítőrészek egymással való összekapcsolódása a (c) dudornak negyedgömbalakban való kiképzése folytán nem csak akkor következik be, amikor a kapcsolórészek már szemben állanak egymással — azaz a külső szárnyon levő kapcsolórész mozgási irányában — hanem akkor is, ha a belső szárnyat még nem hoztuk volna előzetesen egészen nyitott helyzetbe és így a két szárnyat együttesen mozgatjuk, azaz hozzuk teljesen nyitotf helyzetbe ; az esetben a kapcsoló részek nem állanak egymással szemben, hanem egymástól többé-kevésbé eloltva. A bekapcsolódásnak tehát a külső ablakszárnyon levő kapcsolórósz mozgási irányától eltérő oldalirányban, azaz a kapcsolórészek mindenkori relatív mozgásának irányában is bé kell következnie. Ezzel szemben a kikapcsolódás — minthogy a negyedgömbalakú dudor meredek oldalán lejtős fölülettel nem bír — oldalirányban egyáltalán nem, hanem csakis a külső ablakszárnyon levő kapcsolórész mozgási irányéban történhetik. Ennek következménye pedig az, hogy az ablakszárnyaknak különböző tengelyeken való ágyazása folytán az ablakszárnyak együttes zárása alkalmával a Mlítóböző körpályákon vezetett kapcsolórészek a benüük keletkező sugárirányú reafeéi<tarők hatása alatt önműködőlég ki nem kapcsolódhatván az ablakok együttes zárását meggátolják. ' Az 3. ábra ablakra szerelt rögzítő szerkézetet az ablakszárnyak nyitott helyzetébeit tünteti föl, rüitnellett a szárnyak és rögzítőrészek helyzete zárt állapotban pontozotfan van rajzolva. Az ablakszárnyak zárása úgy történik, hogy a belső szárnyat —^ rögzített üyitött állásban — kezünkkel fogva tartjuk, s a külsőt attól eltávolítjuk, miközben a rögzítő részek rugalmasságuk folytán önműködően kikapcsolódnak, mire a szabaddá vált külső ablakszárnyat bezárhatjuk s ennek megtörténte után a belső szárnyat is betehetjük. Ha azonban a két ablakszárnyat egyidejűleg vagy külön-külön kisérelnők meg becsukni — pl. a belső vagy külső, vagy mindkét szárnyra gyakorolt nyommással, akkor a rögzítőrészek a föllépő sugárirányú nyomaték következtében ki nem kapcsolódhatván — e törekvésnek ellenállának. A 2. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (b) rész (e) kivágását oly (f) perem veszi körül, melynek külső fölülete . lejtősen (kupszerüen) van kiképezve. Ennek megfelelően az (a) rész (g) dudora, (mely pl. henger alakú lehet) egyik — a kikapcsolódási — irányban lerézselteu képeztetik ki. E kiképzési mód által elérhetjük, hogy a rögzítőrészek a nyitásnál az ablakszárnyak mindenkori relatív mozgási irányában önműködően bekapcsolódnak, akár a jobboldali, akár a bal oldali ablakszárnyaira vannak a kapcsolórészek fölszerelve, míg az önműködő kikapcsolódás csakis a külső ablakszárny, ill. az arra szerelt rögzítő rész mozgási irányában követkézik be, minthogy minden oldalirányú kikapcsolódás ennél a kiviteli alaknál ki van zárva. A találmánybeli szerkezet alkalmazása mellett nemcsak az ablakszárnyaknak nyitott helyzetben való biztos és emellett könnyen oldatható rögzítése éretik el, hanem az eddig használatos ütköző is fölöslegessé válik, mely ütköző a nyitott ablakszárnyaknak esetleges összeütközése alkalmával az ablakzáró foganttyú által okozott ablaktörés megakadályozására szolgált, mert az ablakszárnyak nyitott helyzetében a kapcsoló részek az ablakszárnyakat oly távolságban rögzítik, hogy a külső szárnyon alkalmazott zárófoganttyú a belső szárny üvegtábláját nem érintheti s így ütközés dacára sem veszélyezteti az üvegtáblát. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Ütköző és rögzítő szerkezet ablakszárnyakhoz, jellemezve két oly kapcsoló