43457. lajstromszámú szabadalom • Állóhelyzetben elhelyezhető önműködő tűzoltózuhany többrészű védőtokkal és a szeleptartórészek kiolvadó összeforrasztásával

(a") részre van osztva, (b) a szelepet, (c) a . zuhanytestnek a szelepfészket képező rugalmas fenekét, (d) a szeleptámaszt, a (e) a zuhanykoronát, (f) a zuhany test fölső szélét, melyen a védőtök nyugszik, (g) a támasztókengyelt, mely fölül a zuhanykoronát tartja és melynek harántdarabjához alulról a (d) szeleptámasz támaszkodik, (h) és (i) a szeleptámasz két főrészét és (j) az ezeket ismert módon egy gyorsan olvadó forrasztás által lehetnek egymással összekötve. A laza szeleptámaszrészeket' azonben egy különleges kétrészű (1) tartóberendezés is összetarthatja, mely a szelep fölött fekszik, (1. és 3. ábra), a védőtökön át kinyúlik és kinyúló részén a gyorsan olvadó forrasztással van összeforrasztva. Ez a berendezés célszerűbb, mert ennél a kiolvadó forrasztás tokon kívül fekszik, tehát a meleg jobban hozzáférhet. Ha a forrasztás kiolvad, akkor a szeleptámasz részeire szétesik, mire a (b) szelepet a víznyomás föllöki és a zuhany működésbe lép. A tok (a') és (a") feleinek szélei kiugró és fölváltva befelé és kifelé hajlított (n) szárnyakkal kapaszkodnak egymás felé úgy, hogy a tokfelek befelé egymást megtámasztják és a két osztószélen áthaladó. síkban, a rajz szerint tehát a (g) támasztókengyel síkjára harántirányú síkban sem eshetnek szét, azonban az erre merőleges síkban, tehát a (g) támasztókengyellel párhuzamos sikban szétválhatnak. Mindegyik (a') és (a") tokfélben, azon a helyen, hol a tok a (g) támasztókengyel szárainak háta mentén halad, egy befelé nyitott, kívül dudorodásszerűen kiálló (c) horony van kiképezve, melyek a (g) támasztókengyel száradnak hátához fekszenek és alsó végükön (p) kiugrással (4. ábra) birnak, melyek a támasztókengyel talpának külső oldalán levő (q) kiugrásokba kapaszkodnak, miáltal a tok nem emelhető le. A tok teteje természetesen szintén két részre van osztva. Mindegyik födélfél (r) szélei ferdén fölfelé és kifelé van hajlítva, azaz a szélek szétállnak. A födélszélekre az egyik végről egy fecskefark alakú (s) süveg van föltolva, mely tehát nem emelhető le. Ez a süveg a — azáltal van rögzítve, hogy két fejvégén egy-egy szárny van oldalt hajlítva úgy, hogy ezután a süveg el sem tolható. A süveg tehát a két (a') és (a") tokfelet fölső végén összetartja és egyidejűleg a tokfödél közepében a két (r) szél között levő nyílást úgy fölül, mint két oldalt elfödi. A két (a') és (a") tokfél egyik illesztési helyének alsó részén azon nyílás van kivágva, melyen a szeleptámasz (1) tartóberendezése áll ki. A szembenfekvő illesztésnél mindegyik tokfél alsó végén egy befelé nyíló (t) fog (3. ábra) van kiképezve. A két (t) fog a (b) szelepre erősített (u) kar kivágásába szorosan egymás mellett fekszik. Ezáltal elérjük, hogy az (a') és (a") részek alsó végeiken sem eshetnek azét a támasztókengyel síkjához párhuzamos irányban, mindaddig, míg a (t) fogak az (u) kar kivágásában fekszenek. Ha ellenben tűzveszély alkalmával a szelep szabaddá lesz és a víznyomás által fölnyomatik. akkor az (u) kar is fölfelé mozog és a két (t) fogat szabaddá teszi, a víznyomás most a két (á') és (a") tokfelet alúl szétnyomhatja. E mellett a tokfelek fölül a fölhajlított (r) szélek által képezett szögdarabokkal a fécskefarkalakú (s) süveg alsó szélei körül forognak és így az eddig őket összetartó süvegből kilépnek. Ezután az (s) süveg épúgy mint a két most teljesen szabaddá lett (a', a") tokfél, valamint a (d) szeleptámasz részei és az (1) tartóberendezés szeleppel együtt a víz által elrepíttetik, mire a víz a tüzet olthatja. Hogy a szelep el ne tolodhasson, vagy el ne foroghasson és azáltal a (t) fogakon meg ne akadhasson, célszerű még egy a . szelepet vagy az ezen megerősített (u) kart a (g) támasztókengyel hosszában vezető berendezést alkalmazni, mely például, mint azt a rajz mutatja a (v) harántdarabból (3. és 4. ábra) állhat, mely két végével szorosan a (g) kengyel szárainak egyik oldalához fekszik. Az (1) tartóberendezés alatt, ennek a tokból való kilépési helyén még egy vékony bádogszárny lehet az (1) tartóberendezéshez forrasztva, mely legcélszerűbben