43448. lajstromszámú szabadalom • Berendezés adott feszültségű egyenáramnak eltérő feszültségű egyenárammá való átalakítására
— 2 — ként az 1. ábrában föltettük, — a (7 és 8) kontaktusokra jutnak. Ezek után a priméráramkör zárása folytán, — amint ez az 1. ábrából minden további nélkül kiviláglik — a (12, 13) irányban a (10, 11) szekundérvezetékben egy újabb áramlökés keletkezik. A szekundérvezetéknek ujabban bekövetkező átváltása folytán, — a 2. ábrának megfelelően — a (12, 13) irányban egy ujabbi áramlökés keletkezik, ha a bevégzett átváltásra közvetlenül a primérvezeték kiváltása eszközöltetik. Világos, hogy — amint ez föntebb említve volt — a szóban forgó berendezés segélyével tényleg és huzamosan, még pedig a váltakozó áramú transzformátoroknál ismert magas effektussal lehetséges egyenáramot közvetlenül egyenáramból előállítani. A szekundéráramforrástól táplált motornak jelenleg használatos, körülményes és drága elrendezése, amely motor egy vele kapcsolatos dinamógép segélyével terheli az óhajtott másfeszültségú egyenáramot, teljesen mellőzhető. A 3—6. ábrák egy forgó átváltót mutatnak, amely a három (2, 5 és 6 emeltyűt a (21 , 51 - és 61 ) kefék formájában foglalja magában. A megfelelő szigeteléssel ellátott két (14, 15) kapcsoló koszorú, vagy kerék a (16) tengelyen egymás mellett ülnek. A 3. ábra megfelel az 1. ábra helyzetének. Az (51 , 6l ) kontaktuskefék a (81 , 7l ) kontaktusszegmenseken nyugszanak, mimellett az első szegmens a (17) fenő gyűrű segélyével a (11) vezetékkel van összekötve. A (18)r fenőgyűrűvel, mely a (12) vezetékkel állandó összeköttetésben áll, még a (91 ) súrlódó szegmens is össze van kapcsolva. A (15) keréken van még egy (19) fenőgyűrű megerősítve, amelyre egy (20) fenőkefe fekszik. A két (21 ) és (20) fenőkefe egymás után van a primérvezetékbe iktatva úgy, hogy ez a (14, 15) kerekek forgása közben megfelelően szakíttatik meg és záratik be, aszerint amint az (51 és 61 ) kontaktusok a (91 és 8X ) illetőleg a (81 , 71 ) kontaktusokon foglalnak időnként helyet. Ha a két (14, 15) kereket a (21) nyilak irányában tovább forgatjuk, akkor később a (91 ) ismét a (7^-hez, valamint a közvetlenül a (9^-re következő kontaktus a (8x )-hez — amint ez a 3. ábrában jelezve van, kapcsoltatik. A forgókapcsolónak működési módja egyébként a 3—6 ábrákból eléggé fölismerhető, úgyannyira, hogy a 4—6. ábrák közelebbi ismertetése, az összes eddig előadatokra való tekintettel, nélkülözhető. - Az még megjegyzendő, hogy célszerűen és miként a (15) keréken rajzolva van, a (15) kerék szigetelői olyként haladnak, a (71 9l ) vezetékek irányában, hogy a (21 ) kefe időnkint csakis akkor léphet egy vezető szegmensre, ha az (51 és 61) már túlnyomó részükkel a vezetődarabokon állanak A transzformátor kiviteli alakja (7. 8 ábra) abban különbözik az 1—6. ábrákon föltüntetettektől, hogy a (22) körülfutó megszakító nem a primér vezetéket, hanem a mágneses mezőt nyitja és zárja váltakozva. A szekundérvezeték kapcsolása ugyanolyan, mint az 1. és 2. ábrákra való vonatkozással, t. i. hogy ha a kontaktus emeltyűk a (7)-en és (8)-on állanak, akkor a delejes áramkör a (22) által zárva vau és megnyílik, amint a két emeltyű (8)-ra és (9)-re érkezik és így tovább. A jelenlegi eljárásnak ós egyetlen (3, 4) transzformátornak alkalmazásával a szekundér áramkörben egy állandóan megszakított, záró és nyiló áramokból összeálló, áramgörbét nyerünk. Ha a szekundérvezetékben a megszakítást elmellőzhessük, tehát hogy olyan áramgörbét nyerünk amely folytonosan egymás mellé sorakozó záró és nyiló áramokból áll, két vagy több (3, 4) transzformátort olykép rendezhetünk el, hogy ezek váltakozva, illetőleg egymás útján jutnak működésbe. Két ilyen transzformátor alkalmazás esetén az egyik mindig a szekunder áramvezetékbe küldene nyiló- vagy záró áramot, ha a másik ki lenne kapcsolva.
