43384. lajstromszámú szabadalom • Villamos vízbontókészülék
szomszédos lap között szintén szigetelő (h) gyűrűk vannak az (i) pálcákra húzva. Az (f) és (g) elekródákhoz az áramot (El) és (E2) sodronyok vezetik. A fejlesztett gáz az elektródás szekrényt födő csonkakúp alakú (k) térbe jut és onnan az (1) csőtoldathoz csatlakozó csővezetéken a fölhasználás helyére vagy külön gáztartóba vezethető. Az anodát a rajta kiváló oxygén megtámadja. azért az áramot az (m) áramfordító szerkezeten át vezetjük az elektródákhoz, melyen át bizonyos ideig az egyik elektró- | dához megy a positiv áram, azután pedig a másikhoz úgy, hogy az esetleg oxydált anodából bizonyos időre katoda lesz és ez alatt redukálódik. Ezen (m) áramfordító szerkezet lényege a következő: A szerkezet (n) tengelyét egy óramű hajtja, melynek (o) födele szigetelő anyagból készül. Ezen (o) födélbe jól vezető (1. 2, 3, 4) gyűrűk vannak beeresztve, melyek közül kettő a , rajz szerinti kiviteli alakon a két külső, egy átmérő irányában két-két egymástól elszigetelt részre van osztva. Az (n) tengely külső végére egy szigetelő anyagból készült kétkarú (p) rúd van fölerősítve, mely két jól vezető (q és r) patkóban végződik. Amint a 4. ábrán látható, és 3) gyűrűkön, az (r) patkó pedigs^^és 4) gyűrűkön csúszik. Célszerű a surlóa®ksökkentésére a csúszóföíület helyett görafcL hengereket alkalmazni. ^^ Az áramforrás positiv sarkát az (s) kapocs révén a (4) gyűrűvel, negatív sarkát pedig a (t) kapocs révén a (3) gyűrűvel kötjük össze. Mármost amíg a (q) patkó a gyűrűk alsó felén, az (r) patkó pedig fölső felén mozog (3. ábra telt vonal), addig a positiv áram (s, 4, r, 2, u, x és El)-en át az (f) elektródához megy, a negatív áram pedig (t, 3, q, 1, z, y és E2)-őn át a (g) elektródához. Mihelyt a (p) rúd a 3. ábrán pontozva rajzolt helyzetbe kerül, a positiv áram (E2)-höz, a negatív áram pedig (El)-hez folyik, tehát az anoda a katodával szerepet cserél. Azon időköz, mely alatt az áram megfordul csak attól függ, hogy az óramű mily gyorsan forgatja a (p) rudat. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Villamos vízbontó készülék, melynél aránylag kis térbe szorítva nagy fölületű elektródok alkalmazhatók, jellemezve oly elektródák által, melyek sík vagy hullámos fölületű lemezekből kígyózó vonalban vannak összehajtogatva. 2. Az 1. igénypontban védett villamos vízbontó készüléken egy az áram irányát bizonyos egyenlő időközökben változtató szerkezet, jellemezve négy (1, 2, 3, 4) áramvezető gyűrű által, melyek közül az áramforrás positiv és negativ sarkával összekötött (3. és 4) gyűrű teljes, míg a másik két (1 és 2) gyűrű két-két egymástól elszigetelt félre van osztva és az egy oldalon fekvő félgyűrűk egyegy áramelvezető sodronnyal vannak összekötve, továbbá jellemezve azáltal, hogy ezen gyűrűkön egy óramű által forgatott (p) rúd végeire erősített (q és r) patkók csúsznak, melyek közül az egyik az (1 és 3) gyűrűket, a másik pedig a (2 és 4) gyűrűket köti össze vezetőleg. (1 rajzlap melléklettel.) MUM AÉ8ZV£N/TAMAMG NYOWAJA OUl iM FCJF LW U
