43353. lajstromszámú szabadalom • Kilincsmű szállító csavaros lövegékzávárok kézi fogantyúinak rögzítésére

gantyú szolgál, mely az (E) kéziforgattyúval a (H) csap közvetítésével van összekötve és az (il) ütközőt viseli. Ez az (il) ütköző az (F) kilincs (f3) ütközőjére hat. A kilincsmű második részét a (G) retesz alkotja. Ez a záróék (al) határoló lemezében és eme lemez (a2) nyujtványában tolódhatik el, és elrendezése olyan, hogy a závárzat záró helyzeténél a lövegcső (C) fenékdarabjára. támaszkodik. Ebből a helyzetből a (G) retesz a závárzat nyitásánál a (g2) rúgó hatása alatt annyira eltolódhátik, hogy a (gl) orra az elreteszelő helyzetben lévő (F) kilincs (fl) orrának pályájából kilép. A (gl) orrnak (g4) elreteszelő és (gö) lejtős fölülete van és a (G3) retesz ágyában alkalmazott (K) csavar, mely a (G) retesz (g3) hornyába fogódzik, a retesz eltolódását határolja és elfordulását meggátolja. Mikor a závárzat zárva van, részei az 1—4. ábrán látható helyzetet foglalják el. Ekkor az (E) kéziforgattyút és evvel a (B) szállítóosavart is az (F G) kilincsmű biztosítja a závárzat nyitását előidéző elfordulás ellen. A csavar másirányú forgását az gátolja meg, hogy a záróék (al) ütközőlemezével a lövegcső fenékdarabjára fekszik. A závárzat nyitásánál a (J) fogantyút megfogjuk és a lövegcső felé forgatjuk. A (J) fogantyú forgatása az (F) kilincs (il f3) ütközőinek hatása alatt megy végbe úgy, hogy az (fl) orr (f4) elreteszelő fölülete a (G) retesz (gl) orrának (g4) elreteszelő fölületéből kikapcsolódik. Ezután az (E) kéziforgattyút az (x) nyíl irányában forgatjuk, minek az a következménye, hogy a záróék kilép a lövegcső fenékdarabjából. Ha közvetlenül az (E) kéziforgattyú forgásának megkezdődése után a záróék (al) határolló lemeze a lövegcső (C) fenékdarabjához viszonyítva, az 5. ábrán látható helyzetbe jut, a (G) retesz a lövegcső fenékdarabján megtámasztását elveszti. Ekkor az ék (g2) rugójának hatása alatt a vezetékben annyira eltolódik, hogy (gl) orra laz elreteszelő helyzetben lévő (F) ki" lincs (f 1) orrának pályájából kilép. Ennek következtében az (E) kéziforgattyúnak forgatásánál — a závárzat nyitására, mint azt már említettük, a (B) szállítócsavarnak egy teljes fordulatnál valamivel nagyobb elfordulása szükséges — sem az (F) kilincset nem kell a kikapcsolt állásban tartani, sem újból nem kell azt kikapcsolni, ha a kéziforgattyúnak egy teljes fordulata után ennek az (F) kilincset viselő karja a (G) reteszhez viszonyítva, az 5. ábrán látható helyzetbe jut. A závárzat zárását az (E) kéziforgattyúnak az (x) nyíl irányával ellentétes irányú forgatása idézi elő. A záróék zárómozgásának utolsó részében a (G) retesz annak következtében, hogy a lövegcső (C) fenékdarabjára ráfekszik, a fenékdarab hatása alatt elreteszelő állásába tér vissza. Mikor a (G) kilincs ezt a helyzetet már körülbelül elérte, az elreteszelő állásban lévő (F) kilincs (fl) orrának (f5) lejtős fölülete a (G) retesz (gl) orrának (g5) lejtős fölületét éri, ennek következtében az (F) kilincs a (G) kilincs elől kitér, mialatt az (E) kéziforgattyú forgásának utolsó szaka- szát végzi. Abban a pillanatban azonban, melyben a záróék (al) határoló lemeze a lövegcső fenékdarabjára fekszik és a (G) retesz elreteszelő állását elérte, a (G) retesz (gl) orra az (F) kilincset szabaddá teszi úgy, hogy ez (fl) orrával a (gl) orr alá pgrik. Az (F G) kilincsmű ekkor ismét be van kapcsolva és meggátolja a závárzat önkényes kinyitását. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kilincsmű szállítócsavaros lövegékzávárok kéziforgattyúinak rögzítésére, azáltal jellemezve, hogy az (F G) kilincsműnek ama (G) része, mely az (E)záróforgattyún alkalmazott (F) részbe fogiódzik, az (A) záróéken oly módon van mozgathatóan elrendezve, hogy a záróék nyitp mozgásának első szakában elreteszelő állását önműködően elhagyja és a zárék zárómozgásának vége felé önműködően tér vissza a záróállásába. 2. Az 1. alatt védett kilincsmű egy foga-I natosítási alakja, jellemezve azáltal,