43348. lajstromszámú szabadalom • Váltóállítóberendezés közúti vasutaknál

A (4) himbának az 1. ábrában föltüntetett helyzetében, vagyis, amikor a (10) golyó a baloldali (12) görgőt legfölső helyzetében tartja, a váltó a 3. ábrában föltüntetett helyzetet foglalja el, vagyis a t nyíl irányában haladó jármű a (23) kitérővágányra fog jutni. Mint a bevezetésben már említettük, mindegyik (12 12) görgő számára a kocsi mellső részén, a perron alatt egy-egy rugalmasan ágyazott kéziemeltyű vagy lábitó van elrendezve. Ha már ímost a kocsivezető a váltó előtt megfelelő távolságban lenyomja az egyik emeltyűt vagy lábítót, melyet alkalmas rögzítő szerkezet ezen helyzetében megtart, akkor a lenyomott emeltyű alatt elrendezett (12) görgőt a kocsi lenyomja. A most lenyomott (12) görgő az alatta fekvő (11) kos révén a (4) himbát átbillenti és a (10) golyó átgurul és a himbát ezen új helyzetben megtartja. A (4) himba átbillenésénél a (3) tengelyre ékelt (5) forgattyú szintén elfordul és magával viszi a (18) rudat, miáltal a váltót átállítja. Ha a kocsi a váltót elhagyta, akkor a kocsivezető a lenyomott emeltyűt rendes helyzetébe visszahozza. Az ismertetett beállítás mellett, ha a kocsinak a kitérő vágányra kell jutnia, a kocsivezetőnek a jobb emeltyűt kell lenyomnia (3. ábra, nyílirányban haladva), mert ekkor a (4) himba az 1. ábrában feltüntetett helyzetet foglalja el, vagyis maga a váltó a 3. ábra szerint a (23) kitérőre van állítva. Ha a váltó már valamely előző állítás folytán megfelelően van állítva, akkor az illető emeltyű lenyomása által a berendezés működésében zavar nem léphet föl, minthogy a lenyomott emeltyű pályájába nem jut olyan működtető közeg, melyre a lenyomott emeltyű befolyást gyakorolhatna. Ezen körülmény folytán a kocsivezetőnek a váltóállító berendezés működtetése előtt a váltó állásáról nem is kell meggyőződést szereznie, hanem mindenkor tartozik lenyomni azt az emeltyűt, amely azon irányhoz tartozik, amelyben neki haladnia kell. Ha a jármű a 3. ábrában látható nyíllal | ellenkező irányból jön, akkor az esetleg a másik vágányra átállított váltó a jiármű tovább haladását nem gátolja, mivel ia jármű kéreke által a (21) csúcssínre kifejtett nyomás a (18) rúd és (5) forgattyú révén a (4) himbát egyszerűen átállítja. Az (1) szekrény előnyösen a sínek között, a váltó előtt a földbe van sülyesztve úgy, hogy a (16) födőlemez a pálya szintjében fekszik, míg a (12 12) görgők csak szükséges mértékben állanak ki, hogy egyrészt forgalmi akadályt ne képezzenek, másrészt azonban a (4) himba még biztosan átállítható legyen. A (12 12) görgőkre ható rugalmas emeltyűnek vagy más effélének legalább oly mérettel kell bírnia, hogy a rendes menetsebesség mellett a himba valamivel középálláson túl billentessék. SZABADALVI IGÉNYIK. 1. Váltóállító berendezés közúti vasutaknál, jellemezve azáltal, hogy a vágány mellett vagy a sínek között, a váltó előtt előnyösen a földbe sülyesztett szekrényben a járműn alkalmazott emeltyű behatása révén átbillenő himba van elrendezve, melynek tengelyére ékelt emeltyű a csúcssínnel vagy csúcssinekkel összekötött rúddal kényszerkapcsolatban áll, mimellett a himbában gördülő túlsúly van elhelyezve, mely az átbillentett himbát helyzetében megtartja. 2. Az 1. igényben védett váltóállító berendezés foganatosítási alakja, jellemezve két görgő által, melyek a himba egy-egy végére támaszkodó és függélyes irányban vezetett tartókengyelekben forgathatóan vannak ágyazva úgy, hogy a himba fölemelt végére támaszkodó görgő a pálya szintjéből kiemelkedik, míg a másik görgő ekkor a pálya szintje alatt fekszik. 3. Az 1. és 2. igényben védett váltóállító | berendezés foganatosítási alakja, jelle{ mezve azáltal, hogy a görgőket hordó I kengyelek csak közvetve támaszkodnak a himbavégekre, oly célból, hogy a görgőket hordó kengyelek és a himba lehe-