43347. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsoló közúti és vasúti kocsik számára

képezve, a (23 53) hurkok pedig (29 59)- | nél lefelé és úgy a bordák, mint a hurkok oldalt is lejtősen vannak kiképezve. Mindegyik horgot a borda tartja a kocsiján úgy, hogy rendesen a horog csúcsa megközelítően ugyanabban a magasságban fekszik, mint a másik kocsi bordájának széle. Ha evvel a kapcsolóval fölszerelt két kocsit akarunk összekapcsolni, akkor az (55) horog a (21) bordának (28) lejtőjén fölfelé halad és ezáltal emeltetik. Odaérkezik a (23) hurok (29) lejtőjére, miáltal utóbbi is emeltetik. Végül a fog a (21) bordának belső széle mögé beesik és a (23) hurok az (56) fog előtt behull, nemkülönben a (25) horog az (51) bordával és az (53) hurokkal egyidejűleg kapcsolatba lép. Akapcsolás oldása céljából először az (53) hurok emelendő, miáltal iez a (26) fogtól megszabadul, azután a (27) fog kapcsolható ki az (51) bordától. Hasonló módon emeltetik ki a (23) hurok és azután az (51) horog, miáltal az (56 57) fogai és a (23) hurok, valamint a (21) borda között a kapcsolat meg van oldva. Ezt mindkét kocsi kapcsolatoldószerkezetének egyidejű működtetésével érhetjük el, amikor az (53) hurok fölfelé haladásának kezdetei és az (55) horog között bizonyos időtartam múlik el. A két kapcsoló egyidejű működtetésének elkerülésére a bordának belső oldala oly módon van forgathatóvá téve, hogy a horog alsó foga fölcsúszhat és a bordától magát kioldhatja, ha a kocsik egymástól elválasztatnak, miután a hurkok a horognak fölső fogaival való kapcsolatukból kiakasztattak. Az előbbiekben megadott okokból a (21, 51) bordákon (31 61)-nél (30 60) lemezek vannak csuklósan és ezen lemezeken (32, 62) karok megerősítve, melyek a (33 63) rudak közvetítésével és csapok segélyével a (34 64) emelőkkel vannak összekötve, melyek a bordában (35 65),-nél forgathatók. A (36 66) bütykös fölületek a (34 64) emelőkön a (37 67) csapok alá nyúlnak, mely utóbbiak a (23 53) hurokból kinyúlnak. A (38 68) végek láncok által vannak a (40 70) kereszttengelyeken megerősített (39 69) emelőkkel összekötve, melyek a kocsivázban csapágyakban nyugszanak. A tengelyek végeiken a (41 71) karokat tartják úgy, hogy ezek segélyével a koosioldalról forgatható. A tengelyeket és karokat mindenkori helyzetükben a (42 72) rugók tartják, melyek a (39 69) emelőknek lelapított fölületére feküsznek. A 3. ábrán, mely a szétkapcsolást tünteti föl, a (71) kar fölfelé, a (69) emelő pedig a kapcsolótól el van forgatva. A lánccal való összeköttetés segélyével az emelő az (53) hurkot a (26) fogból kikapcsolta és a (60) lemezt ferdére állította, miáltal a (25) horog is kissé emeltetett és most már a lemezen lecsúszhat, ha a kocsik egymástól elválasztatnak. Ha hasonló módon a (41) fogantyú forgattatik fölfelé, akkor az (55) horognak fogai a (30) lemeztől és a (23) huroktól szabaddá tétetnek és a kocsik egymástól azután elválaszthatók. Ezen berendezés következtében a mozdony-, vagy mótorkocsivezető képes vonatokat rendezni, anélkül, hogy helyét el kellene hagynia, csupán a kapcsoló emeltyűjét kell működtetnie. Ebből a célból a valamennyi kocsinak (39 69) emelőjét a kiiktatott állásba hozzuk és ezáltal megakadályozzuk, hogy a gépén lévő horog valamely kocsi kapcsolórészeivel kapcsolatba jöjjön, de lehetővé tesszük, hogy minden ilyen kocsi horga kapcsolatba juthasson a gép kapcsolórészével. Miután a kocsi a kívánt helyre vitatett, a géptől szétkapcsolható, amennyiben csupán a gépen lévő kapcsolórésznek emelőjét kell meghúzni. Ahelyett, hogy a horgot egy rántással kiiktatjuk a bordából, megfelelő berendezéssel lehet az egyik kocsi hurkát, a má* sík kocsinak pedig horgát emelni és a másik kocsin alkalmazott hasonló berendezés segélyével, mely az előbbivel nem működtetendő egyszerre, szétkapcsolást létesíthetünk az egyik kocsi horgának és a másik kocsi hurkának emelése által. A második kocsi horgának az első kocsi kapcsolás oldószerkezetén alkalmazott rántás által való emelésének eljárása ugyan-