43328. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsolás

- 166 — illető kapcsolásfélhez az (5 6) csapok útján csuklósan vannak csatolva. Ha a meglévő vonórudakat akarjuk alkalmazni, azokban az (5 6) csapok számára furatot kell készíteni. A rajzon föltüntetett foganatosítási alaknál mindegyik kapcsolásfél két (7 8), illetve (9 10) tolókával van ellátva. Ezen toliókák a 6. és 7. ábrán föltüntetett, súlylyal terhelt (11 12) háromkarú emelőkhöz vannak csatolva, melyek a tolókákat állandóan záró helyzetben tartják. Mindegyik kapcsolásfél egy-egy (13 14) csúcsos toldattal bír, melynek fölvételére a másik kapcsolásfél megfelelő (15 16) kivágással van ellátva. A (8 és 9) tolókák vége rézsútosan van levágva. Mindegyik kapcsolásfél továbbá egy-egy (17 18) toldattal bír, melyek a (19 20) csapokban végződnek. Ezen csapokra vannak fölhúzva a (21 22) súllyal terhelt kétkarú emelők, melyeknek rövidebb karjai a (3 4) vonórudak (23 24) kivágásaiba nyúlnak. Ezek az emelők a kapcsolásfeleket állandón egymással szembe állítják be, még akkor is, ha a kocsi kanyarulatban, tehát ferdén áll. A kapcsolás használati módja a következő: Ha két kocsit össze akarunk kapcsolni, a nyílt kapcsolásokkal (5. ábra) ellátott kocsikat egymás felé toljuk. Ezen eltolás közben a -(13), illetve (14) csúcsok a (8), illetve (9) tolókákat félretolják, miközben a lökés ereje folytán a (11 12) emelők önníűködően fölemeltetnek. Ha a (13 14) csúcsok a (8 9) tolókák mögött elhaladtak, ezen tolókák a (11 12) súlyemelők hatása alatt záró helyzetüket ismét fölveszik és a két kocsit egymással teljes biztonsággal összekötik (1. ábra). A szétkapcsolás ugyanilyen egyszerű, mert csak a (11 12) emelők egyikét kell fölemelni, mire a kocsik nehézség nélkül széthúzhatok. Ha a kocsi kanyarulatokban ferdén áll, a (21 22) emelők a kapcsolásfeleket mindig szembe hozzák egymással úgy, hogy a kapcsolás nehézség nélkül eszközölhető. A kapcsolás továbbá akkor is nehézség nélkül és teljes biztonsággal eszközölhető, ha a két kocsi különbözően van terhelve, tehát a két kapcsolásfél különböző magasságban áll. Ezen kapcsolás alkalmazásánál a rugalmas ütközők (pufferek) fölöslegesek, mert a kapcsolás maga ütköző gyanánt képezhető ki. SzARADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő vasúti kocsikapcsolás, azáltal jellemezve, hogy mindkét kapcsolásfél egymással kényszerkapcsolásban álló tolókákkal van ellátva, mimellett az egyes kapcsolófelek tolókái a kapcsolás zárt helyzetében egymásba kulcsolódnak és a kapcsolásfeleket egymással összekötik. 2. Az 1. igényben védett kapcsolás foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a kapcsolásfelek a hozzájuk tartozó kocsival vonórudak útján elforgathatóan vannak összekötve úgy, hogy a kapcsolás kanyarulatoknál akadály t nem képez. 3. Az 1. és 2. igényben védett kapcsolás foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a kapcsolást létesítő tolókák s,úlylyal terhelt háromkarú emelőkre vannak erősítve, melyeknek súlyai a tolókákat állandóan záró helyzetben igyekeznek tartani, mimellett a szétkapcsoláshoz az egyik emelő fölemelése elegendő. 4. Az 1—3. igényben védett kapcsolás foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy mindegyik kapcsolásfél (19 20) csapja egy-egy, rövidebb karjával a (3, 4) vonórúd (23 24) kivágásába nyúló (21 22) súlyemelő forgáspontja gyanánt van kiképezve, mely emelők a kapcsolásfeleket állandóan egymással szemben tartják úgy, hogy a kapcsolás kanyarulatokban is eszközölhető. 1 rajzlap melléklettel. e«llA8 RÉ8Zv£NYTta8A8ÁG NYOMDÁM BUDAPESTOM