43323. lajstromszámú szabadalom • Vasbetétes betonszerkezet és eljárás annak előállítására

színen hátukkal egymáshoz illesztjük, mire az alább leírt miódon egy helyiség oldalfalát vagy más összekötő falát, vagy tetszés szerinti épületrészt kapunk. A belső és külső részt, miután hátukkal egymáshoz illesztettük, egymással összekötjük. E célra a tartók peremét használjuk föl, amennyiben az egyik tartó peremét a másik tartó pereme mögé toljuk (4. ábra) és ily m,Ődon a két falrészt egymáshoz erősítjük. T-vas alkalmazásával (3. ábra) a peremekből -egyes (9) és (10) részeket (10. és 12. ábra) hajítunk ki és ily módon illesztődarabokat képezünk, melyek egymáshoz fekszenek. A tartók (11) végét szükség esetén a (12) harántlemez segélyével azáltal kötjük össze, hogy a harántlemezben (13) nyílásokat képezünk ki (7. ábra), melyeken a (11) tartóvégek áthatolnak és azután a lemezre lehajlítjuk, mint ezt a 10. ábra mutatja. A 10. és 11. ábrában föltüntetett (14) talptámaszok vagy saruk tetszés szerinti alakkal bírhatnak. E saruk a tartók alsó végén a szükséghez képest a tartó egyik vagy mindkét oldalán rendeztetnek el és csavarokkal a tartókhoz köttetnek. Maguk a külső és belső részből álló faldarabok következőképen köttetnek össze: Á fejlemezben (7. ábra) (15) nyílások vannak kiképezve, melyek a (17) rögzítőlemez (8. ábra) (16) szárnyait fogadják be. A (17) rögzítőlemez arra szolgál, hogy két szomszédos faldarabokat ezek széle mentén egy vonalban összekössön'és e két faldarabhoz derékszög alatt egy harmadik faldarabot kapcsoljon. A (3) húzórudaknak vagy drótoknak a faldarabokból kiálló (18) végei — mely húzórudak va*gy drótok a 10. ábrán föltüntetett mjódon a tartók köré hurkolhatok — ezután egymással (19)-nél (5. ábra) összesodortatnak. Ennek folytán úgy a falban, mint a kapcsolatoknál is ugyanazon ellenállás hat a zsugorodás ellen. Miután húzórudakat vagy drótokat ily íródon összekötöttük, a végeket lehajlítjuk és a (20) hézagokat (6. ábra) plasztikus anyaggal töltjük ki, utóbbit lesimítjuk és kikészítjük. A fönt leírt összekötési mód egy- és kétemeletes épületeknél alkalmazható. Magasabb épületekben a tetszés szerinti számú emeletek folytonosságát azáltal biztosítjuk, hogy egy külön falat (6. ábra) építünk be. A 6. ábrán (25) kereszttartókat és (27) szögvasakat jelöl, melyek szegecselés,, csavarolás, vagy más gyakorlati módon erősíttetnek egymáshoz azon óéiból, hogy tökéletes szilárdságot és stabilitást biztosítsunk. Ezen esetben a belső és külső falrészek célszerűen T-vasból képeztetnek, melyek húzórudak átfűzésére a fönt leírt módon lyukakkal vannak ellátva és miután plasztikus anyagba ágyaztatnak, a (21) kapcsok segélyével a (25) kereszttartókhoz erősíttetnek. A faldarabok szélei a húzórudaknak vagy drótoknak a fönt leírt miódon való összekötése által kapcsoltatnak egymáshoz. A falrészek ugyanoly módon állíttatnak elő, mint azt föntebb egyemelet épületek részére leírtam, azon különbséggel, hogy egy, a közbenső menynyezetek képezésére szolgáló lemezt készítünk, melyet a saruk helyett ugyanolymódon rendezünk el, mint a (12) fejlemezt. A födémek (7. és 9. ábra) öntés által ugyanoly módon készülnek, mint az oldalfalak, mimellett a tartók peremeire kellő számú (21) kapcsot tolunk. A födémet előállítása után egy darú vagy hasonló berendezés segélyével fölemeljük és a (12) lemezek fölött kellő távolságokban (22) födémgerendákat vagy (23) tartókat fektetünk. Ezután a (21) kapcsokat szorosan a peremekre toljuk. Egyemeletes épülteknél a mennyezettartókon elrendezett hasonló kapcsok hajtatnak a (24) nyílásokba (7. ábra), miáltal a mennyezettartók a fejlemezzel összeköttetnek. A tetők előállításánál is ugyanazon előállítási és összekötési módot alkalmazzuk. A gerendák peremeire megfelelő számú (21) kapcsot tolunk föl és a tetőrészeket előállításuk után a (28) szögvasakra (7. ábra) fektetjük. Ezután a (21) kapcsokat szorosan a peremek alá nyomjuk, miáltal