43302. lajstromszámú szabadalom • Berendezés légnyomású fékek fékhatásának siettetésére

féle elosztónak hosszanti mötszete, a fékeknek megeresztett állapotában. A 2. ábra ugyanannak részleges hosszanti metszeté, a fékezés tartama alatt.'A 3. és 4. ábrák sematikus rajzok, melyek az elosztó tolattyújának helyzetét mutatják a fékek megeresztett helyzetében, ill. a fékezés folyamata alatt, ezen tolattyú mozgásainak megvilágítása végett. Maga a tulajdonképeni siettető szerkezet az 1. ábrának jobbfelőli fölső részén van bemutatva. Az 1. és 2. ábrán: (A) a fővezeték, mely a vonat egész hosszán végig nyúlik. (B) a Chapsal-Saillotféle elosztó. (C) a fékhenger. (D) a féktar tány. (E) a Chapsal-Saillot-féle fékszerkezetnek szabályozó-tartánya, mely utqbbi azonkívül a bemutatott példánál a siettető működéséhez szükséges, lassan csökkenő nyomással bíró külön tartányt is alkotja. A siettető két (1) és (2) kamrával bír, melyeket egymástól a (3) diafragma vagy pisztou különít el; ez utóbbi összefüggésben áll a (4) szeleppel, amely egyébként egy tolattyúval is helyettesíthető. Ha az említett (4) Szelep fészkéről fölemelkedik, a (2) kamra az (5) csatornán át közlekedésbe jut a légköri levegővel. Az 1. és 2. kamrák mindenike egy-egy elkülönített vezeték révén összeköttetésben ált az (F) elosztó tolattyúnak működő fölületével, még pedig az (1) kamra a (7)-nél megszűkített (6) csatorna révén, melyből (8)-nál egy elágazás fut az elosztónak (G) kamrájához, míg a (2) kamránál a fönt említett összeköttetést a (9) csatorna képezi. A (2) kamra ezenkívül a redukált keresztmetszetű (ÍO) csatornán át az elosztónak (H) kamrájával is közlekedik. Az elosztó (I) pisztonjának alsó részében a kis (J) kamra van kiképezve, melyet a fölülről lefelé nyíló (K) szelep tart elzárva. Ezen szelepet rendesen tekercsrúgó szorítja fészkére, mely utóbbinak feszültsége azon csavaros rúgó segélyével, melyre támaszkodik, tetszőlegesen szabályozható. A szűk (L)' csatornákon át az (I) pisztonnak fölső fölülete összeköttetésben áll a (J) kamrával, míg viszont a (K) szelepnek alsó fölülete a szűk (M) nyílások révén az (I) pisztonnak alsó oldalával áll közlekedésben. Más részről viszont ismeretes, hogy a Chapsal-Saillot-féle elosztóknál ai(ll) csatorna az (I) pisztonnak alsó fölületét, azaz a fővezetéket összeköttetésbe helyezi a tolattyúnak működő fölületével, míg a (12) csatorna nyitva áll a légköri levegő felé és ugyanekkor a (13) csatorna a szabályozó, vagyis a fékhenger belső terével közlekedik. Midőn a szerkezeti részek az 1. ábrán bemutatott állásban vannak, a (D) és (E) tartányokat ismert módon a fővezeték levegője táplálja. Továbbá, mint a 3. ábra mutatja, ugyanekkor az (F) tolattyú középponti bemélyítése révén a (6, 13) és a (9) csatornákat összeköttetésbe hozza a (12) csatornával, vagyis -a légköri levegővel, aminek a következménye, hogy a siettetőnek (1) és (2) kamrái, szintúgy mint a szabályozó, ill. fékhengernek belső tere a légköri levegő behatása alatt állanak. Az 1. és 3. ábrák továbbá azt is mutatják, hogy a tolattyú ugyanekkor a (11) csatornát zárva tartja. H:i már most az (A) fővezetékben olyan légritkítást idézünk elő, mely éppen elegendő arra, hogy annak következtében az (I) piszton lesülyedjen, de elégtelen arra, hogy a legközelebbi elosztót működésbe hozza, a következő munkafolyamat fog végbemenni. . Mivel az (I) piszton lesülyedt, az (F) tolattyú a 2. és 4. ábrán látható helyzetet foglalja el, vagyis a (11) csatorna a tolatytyúnak bemélyítése révén közlekedésbe lép a (9) csatornával, minek következtében a fővezetékben lévő levegő közvetlenül betodúl a siettetőnek (2) kamrájába, míg a (H) kamrát csakis a redukált keresztmetszetű (10) vezetéken át táplálja. Az (E) tartányban lévő levegő, melynek (6) csatornáját ugyanekkor az (F) tolattyú zárva tartja, hogy az;(l) kamrába juthasson és ott kiterjedhessen, a fojtott (7) szakaszon kénytelen áthaladni és ugyancsak ennek a tartánynak kell a (8) elágazáson át a szabályozónak (G) kamráját is táplálnia.