43295. lajstromszámú szabadalom • Visszafutó csővel bíró löveg

karni.i vau. Az (e4) csúszópálya • és (e5) karmok az (E) csúszópályatartórész egész hosszán végignyúlnak. Az (El) csúszópályarészben ismert szerkezetű visszafutásfék és (Ö) előretoló rúgó (3. és 4. ábra) van fölszerelve, mely a visszafutó fék (H) hengerét burkolja. A (U) henger az (Pl) csőfenékdarab (f3) szarván van. fölerősítve. Az (El) csúszópályatartón két ennek egész hosszán végignyúló (e6) vezetőkaron van alkalmazva, melyekbe a lövegcsőre fölhúzott (f4) gyűrűn elrendezett (f5) lécek fogódzanak. Az (e6) karmok részére az (Pl) csőfenékdarabban vezetékek vaunak bevágva, melyek közüi az egyik (f6) vezeték az 5. ábrán látható. Az.(E) csúszópályatartórészen hosszú (J) fogasív (1. és 2. ábra) vau fölszerelve, mely a (C) fölső lövegtalp és a csúszópályatart > között bekapcsolt fogasíves magasságiránygép egyik részét képezi. A magasságiránygép kézikerét (K) jelzi. (1. ábra). Ezenkívül a lövegnek oly berendezése is van, mely lehetővé teszi, hogy a lövegcsövet a 2. ábrán látható állásból az 1. ábrán látható visszafutási állásba húzzuk vissza és melyek a lövegcső előrefutásánál a löveget önműködően, elsütik. Ezek a berendezések ismert módón lehetnek kiképezve, ezért ezeket a rajzon nem is ábrázoltuk, így pl. állhatnak ezek a berendezések a lövegcső visszahúzására szolgáló fogasrudas csörlőből, a lövegcsövet a visszafutott állásában önműködően rögzítő kilincsműből és a löveg megfeszített elcsattantó szerkezetével együtt működő, a csúszópályatartón alkalmazott ütközőből. . A vízszintes (e3) csőcsap akként van elrendezve, hogy a visszafutott helyzetben levő lövegcső (FI) fenékdarabjának közelében legyen. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy a lövegcsövet a löveg kis tüzelési magassága mellett, komoly esetben megkívánt bármely szög alatt eleválhassuk és hogy a csövet ily elevációszög esetében is tölthessük (1. az í. ábrán pontvonalasan ábrázolt- helyzetet). Megemlítjük továbbá azt is, hogy a csúszópúlyatartó (e4 e5 e6) vezetékei és a lövegcsőnek eme vezetékekkel kapcsolódó (Í2 f5) vezetőrészei akként vaunak elrendezve, hogy a lövegcső és a csúszópályatartó minden helyzeténél kapcsolatban legyenek egymással. Ily módon a lövegcső lehetőleg biztos módon van vezetve. Ha a lövegcső a löveg szállítása közben a csúszópáiyatartéhoz viszonyítva a 2. ábrán látható helyzetet foglalja el, az első lövés előtt a csövet a föntebb jelzett berendezés (csörlő) segélyével az 1. ábrán látható hátsó helyzetébe húzzuk és ebben (a kilincsmű segélyével) elreteszeljük. Ezután a löveget megtöltjük és irányítjuk. Ezután a lövegcsövet (a kilincsmű kiváltásával szabaddá tesszük, mikor a cső az előretoló rúgó hatása alatt előre fut. A lövegcső előrefutásánál a löveg a föntebb jelzett berendezés hatása alatt önműködően elsül. A lövésnél föllépő visszafutás energiáját egyrészt az előrefutó cső fogyasztja e), másrészét pedig a visszafutásfék és a vezetékekben föllépő súrlódás pusztítja el. illetve az előretoló rúgó halmozza föl. Ezenközben azonban a visBzalökés a lövegcsövet ismét az 1. ábrán látható helyzetbe vezeti vissza, hol az (a kilincsmű hatása alatt) önműködőén elreteszelődik. A lövegcső újból való töltése és szabaddá tétele után az előbb leírt játék ismétlődik. Minthogy — mint azt már említettük — a visszafutás energiáját részben a csővel közölt előrefutási energia fogja föl, a fék és az előretoló rúgó ellenálló képessége csekély lehet, a lövegcső pedig ennek dacára csak rövid úton kénytelen visszafutni. A fék stb. kis ellenállása azonban lehetővé teszi a lövedék szerelésére szolgáló jármű könnyű szerkesztését, míg a rövid visszafutás a lövegnek kis tüzelési magasság mellett nagy elevációt enged adni. Továbbá annak következtében, hogy az (e3) csőcsapok a hátsó állásban levő fenékdarab közelében vannak elrendezve, a csövet bármely szög alatt eleválhatjuk és bármely elevációnál tölthetjük. Eme leírt tulajdonságok miatt a löveg könnyű vizi és szárazföldi járműveken fölállítható és főleg léghajók ellen használható hadie.szközt alkot