43275. lajstromszámú szabadalom • Védőberendezés közúti vasúti kocsik, mótoros járművek és hasonlók számára

bályózható. Ezen célból ezen (6) tengely egyik végére a (7) kilincskerék van fölékelve, mely a (2) kereten elrendezett (8) kilincs által helyzetében megtartatik. Az (5) kötélre valamely áramforrás egyik pólusával összekötött (9) kontaktushüvelyek közök hagyásával vannak föltolva, azon célból, hogy a kötél rugalmassága ne szenvedjen. Az áramforrás másik pólusához e^y szintén az elektromosságot nem vezető (5) testen megerősített (10) lemezrúgó csatlakozik, mely az esetben, ha egy, a kocsi előtt elesett személy a fölfogó berendezésre esik, illetve, ha az illető személy a lemezrúgót érinti, a kontaktushüvelyekre támaszkodik és az elektromos áramot zárja, ami által alkalmas (11) kikapcsoló közvetítésével az elektromos áram vezetés önműködően megszakad és az elektromos áramfék működésbe hozatik és néhány másodperc alatt a kocsi menetsebességét a teljes megállásig csökkenti. A (2) keret oldalrészén egyrészt a síneken gördülő (13) kerekek, másrészt a (14) védőbádogok vannak elrendezve, melyek a kocsi előtt elesett személyt esetleg félretolják. -Jelen elrendezés ezek szerint lehetővé teszi, hogy a védőberendezésre jutott személy egy, az elektromosságot nem vezető rugalmas (5) testbe ütközik úgy, hogy. már ez okból is az illető egyén megsérülése elkerültetik. A jelen találmány tárgyát képeziő védőberendezésen még oly elrendezés történt, mely hivatva van egyrészt a fölfogó keretet az úttesttől állandóan ugyanazon távolságban tartani, másrészt a kocsi rezgéseinek a védőberendezésre való átvitelét biztosan megakadályozni. Ezen célból a (2) fölfogókeret oldalrészein (15) rugók vannak elrendezve, melyek a kocsi mellső falára támaszkodnak, a kocsi padlóján pedig a vezető hüvelyben vezetett (16) spirálrúgó van elrendezve, amelyen egy, a fölfogó kerettel összekötött (17) kötél, lánc stb. van vezetve. Ezien (17) kötél, lánc stb. egy (18) lábitóhoz vezet, mely egy kilincskerék és a hozzátartozó kilincs segítségével helyzetében megtartatik. A lábitó lenyomása által a (17) kötél utánfeszáthető, illetve feszültsége szabályozható. Ezen elrendezés által a védőberendezés a kocsi ingadozásaitól függetleníttetik. Az elrendezés lehet olyan, hogy a keret oldalrészein és a középső merevítésen egy-egy kötél- vagy láncdarab van megerősítve. Ezen részek azután egymással összeköttetnek és az összekötött kötél vagy lánc a (16) rúgón nyugvó tartón vezettetik át, ami által a keret egyenletes meghúzása lehetővé válik. A (15) rugók feszültsége továbbá olyan, hoigy azok, ha a (17) lánc vagy kötél teljesen elengedtetik, a kocsi mellső falának keretét félrenyomják, ami által a keret mellső vége a sínekről körülbelül 10 cm.-nyiré fölemelhető. Ez különösen hirtelen hóesés alkalmával • fontos, mert különben a keret a hó által fölhúzatnék, ami által nem szándékolt kontaktus létesíttetik. Ha a védőberendezést automobiloknál alkalmazzuk, természetes, hogy az áramhozzávezetés megszakítása, illetve a fék önműködő működtetése fölöslegessé válik. Elektromos vasutaknál a védőberendezés által befolyásolt önműködő fék elrendezése költségmegtakarítás céljából el is maradhat. Ajánlatos, hogy a * védőkeret a kocsi s homlokfalához jól hozzásimuljon. SZABADALMI IOFN^EK. 1. Védőberendezés közúti vasúti kocsik, motoros járművek és effélék számára, azáltal jellemezve, hogy a (2) fölfogó keret homlokoldalán elrendezett, elektromosságot nem vezető, rugalmas (5) testre az áramforrás egyik pólusával összekötött (9) kontaktushüvelyek vagy hasonlók vannak föltolva, míg az áramforrás másik pfólusa szintén az említett, elektromosságot nem vezető testen megerősítstt (10) lemezrúgóhoz csatlakozik, mely az esetben, ha a "kocsi előtt elesett személy a fölfogd berendezésre esik, ill. a lemezrúglót érinti; a kontaktushüvelyekre támaszkodik és az elektromos áramot zárja, ami által a kocsi önműködően megállásra kényszeríttetik. 2. Az 1. igényben védett berendezés fo-