43195. lajstromszámú szabadalom • Sínöv tüzérségi és hasonló járművek kerekeihez
üreggel vannak ellátva, melyben a (B)csap a (D) sarúk futófölül etére merőleges irányban elmozdulhat. A (d2 d3) csapágyaknak ez a magában véve ismert foganatosítási alakja arra szolgál, hogy a (B) csapokat a keréknyomás alól tehermentesítsük. A (d4) üregeket a (D) futósarúk külső oldala felé a (d2) csapágytestek fala zárja el. A (d3) csapágyfödeleket két (d5) fejescsavar erősíti meg a (d2) csapágytesten. A (B) csapoknak egy-egy (bl) kivastagításuk van, mely egyrészt a (d2 d3) csapágy belső fölületére, másrészt az egyik (al) ágyazófülecsre fekszik és melynek átmérője akkora, hogy a csapágy (d4) ágyazó üregét lefödje, mikor a futósarú a talajra fekszik-Ez a most leírt sínöv az ismert sínöveknél, melyeknél a futósarúkon kívül az öv egyes részei is föl vannak fagerendákkal szerelve, annyiban előnyösebbek, hogy a futósarúk közé a föld behatolását ép úgy meggátolják, mint ezek, de a löveg tüzelő magasságát nem nagyobbítjuk. Minthogy továbbá a (B al) csuklók tengelye az (a2) fölületekhez, tehát az (A) részek amaz (a3) fölületeinek síkjához is közel esnek, melyekkel az (A) részek a keréknyomás által terhelve a (D) futósarúkra fekszenek és minthogy továbbá a (B al) csuklók tengelyei a (D) sarúk (d7) futófölületeitől, egyébként azonos viszonyok mellett, kisebb távolságban vannak, mint az említett ismert sínöveknél, a menetelés közben föllépő viszonyok — mint azt kísérleteink igazolták — rendkívül kedvezőek. Ez egyrészt arra vezetendő vissza, hogy mikor a sínöv a talajon legördül, az (A) részek (a4) éleikkel (1. ábra) csakis akkor érik a talajon nyugvó <D) sarúk fölületeit, mikor a jelzett részek . (a3) fölületei a futósarúra már közel ráfeküdtek, miért is az (a4) él és a (D) sarú fölülete között a súrlódás aránylag csekély. Ugyanily kedvező súrlódási viszonyok lépnek föl akkor is, mikor az (A) részek a talajon nyugvó (D) sarukról leemelkednek. Másrészt a (B al) csuklók tengelyének kis távolsága a (D) saruktól azt idézi elő, hogy mikor a sínöv a talajon legördül, attól a pillanattól kezdve, melyben a futósarú a talajt éri, a sarú a talajhoz viszonyítva, csak igen kis mértékben tolódik el. Ennek az a következménye, hogy két szomszédos sarúnak egymás felé fordult vége közé csak kevés föld jut be, mi a sínöv legördülését ugyancsak megkönnyíti. Ama sínövekkel szemben, melyeknél sem a koszorúrészek, sem a futósarúk, vagy melyeknél csakis a koszorúrészek vannak fával bélelve, a szóban lévő sínövnek az az előnye, hogy puha talajon való menetelésnél a föld a futósarúk és koszorúrészek közé be nem hatolhat. Az (A) koszorúrészek és a (D) futósarúk között alkalmazott csuklós kapcsolat az ismert berendezéstől annyiban tér el, hogy az elszennyeződés ellen lehetőleg védve van. Ezt az előnyt akként érjük el, hogy a (d2 d3) csapágyakat a futósarúk külső fölülete felé teljesen elzárjuk és hogy a (B) csapok (bl) kivastagításai a csapágyak (d4) üregeit is elzárják. A (bl) kivastagítások ezenkívül azt is fölöslegessé teszik, hogy a csapokat tengelyirányos eltolódás ellen vasszögekkel biztosítsuk. A futósarúk veretékes lagerendák helyett öntött vagy lemezekből szögecselt üreges szekrények is lehetnek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Sínöv tüzérségi és hasonló járóművek kerekeihez, mely egy csuklós koszorúból ós ehhez csuklósan kapcsolt futósarúkból áll, azáltal jellemezve, hogy a kerék kerülete és a kereket viselő (D) futósarúk (d7) futófölülete között lévő aránylag nagy távolságot legnagyobbrészt a futósarúk vastagsága szabja meg. 2. Az (. alatt védett sínöv egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az (A) koszorúrészeket egymással és a futósarúkat összekötő (B) csuklócsapoknak a (D) futósarúkon alkalmazott (d2 d3) csapágyai a futósarúk külső fölülete felé el vannak zárva. 3. Az 1. és 2. alatt védett sínöv egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy