43179. lajstromszámú szabadalom • Tartórúgó elrendezés motorkocsik számára

deztetik el (q, q') rudakon, melyek a kocsivázzal mereven összekötött (r, r') karokkal csuklósan kapcsolkoznak. Mindegyik (p, p') rugalmas testpár az (a) rúgón elrendezett (s, s') lemezek által tar' tátik, melyen a (q, q') rudak alsó végei eltolhatóan vannak keresztülvezetve, mint azt az 1. ábra mutatja. Az (o, o') és a másik két pár (p, p') rugalmas testek egymástól eltérő célokra szolgálnak, mimellett azonban hatásaik egymást kiegészítik. Az (o, o') rugalmas testek egyrészt arra szolgálnak, a kocsivázat a kocsitengelytől eltávolítani törekvő erőket ellensúlyozzák, másrészt pedig az (m, m') csavaranyák segélyével az (a) rúgó áthajlásának szabályozását teszik lehetővé, hogy azoknak bizonyos fokú rugalmasságot adhassunk. Az (m, m) csavaranyák a terheléssel fordított arányban huzatnak meg, tudniillik kis terhelés esetén a rúgóknak kellő áthajlítása céljából jobban, nagyobb terhelés esetén pedig — midőn a teher maga is fokozottabban járul hozzá a rúgók áthajlításához, kisebb mértékben. Ha már most a kocsivázat és a kocsitengelyt egymáshoz közelítő kapcsolat merev volna, úgy az (a) rúgó áthajlása a pálya akadályaiba való ütközésnél hirtelen megszűnnék, ami a járműre ható többékevésbbé heves lökések alakjában jelentkeznék. A találmánybeli elrendezés segélyével azonban elérhetjük, hogy a rúgók áthajlása után a közbeiktatott (o, o') rugalmas testek fognak áthajolni, vagyis az áthajlás szerepét ezek veszik át, mimellett ezen áthajlásból keletkező ellenhatás szintén enyhe fog lenni, miután a ragalmas testek az (a) rúgónál nagyobb mértékben összenyomhatok. Eszerint az (o, o') testek tehát amellett, hogy az (a) rúgó áthajlásának mértékét szabályozzák, egyidőben még azt a főcélt is szolgálják, hogy a rúgó áthajlásából eredő visszaható lökéseket fölveszik. A (p, p') rugalmas testek — ellentétben •az állandóan összenyomott állapotban levő (o, o') testekkel — csnk akkor lépnek működésbe, ha az (a) rúgó akár a tényleges terhelés, akár pedig az (m, m') csavaranyák túlságos meghúzása következtében rugalmassági határukon túl való áthajlásra késztetnének. Ez esetben ugyanis a rúgó fölső, illetőleg födőlapja könnyen eltörhetnék. Ennek megakadályozására szolgálnak a (p, p') rugalmas testek, melyek abban az időpontban jönnek működésbe, mikor a rúgók igénybe vétele a rugalmassági határt túllépi, amikor is a rúgók ellenálló képességét az igénybevételnek megfelelően növelik. Ily módon az (a) rúgó eltörésének teljesen elejét vehetjük. E (p, p') testeknek a kocsiváztól való távolsága úgy van megszabva, hogy azok mindaddig, míg a terhelés a normális határt túl nem lépi, az (a) rúgó működését nem befolyásolják. Célszerűen a (p, p') testeket az (a) rúgón olykép rendezhetjük el, hogy a rúgó kétkarú emeltyűként hat reájuk. A rugalmas testekként kaucsúk, fémrúgó vagy pneumatikus berendezések szolgáltatnak. Továbbá a (p, p') rugalmas testeket az (a) rúgó helyett külön emeltyűkön is elrendezhetjük, melyeknek végei közvetlenül, vagy közvetve, egyrészt a kocsitengellyel, másrészt pedig a kocsivázzal csuklósan kapcsoltatnak össze. Ez esetben az (1, m, n, o) szabályzószerkezetek is ezen emeltyűkön rendezhetők el. Belátható az az elmondottakból, hogy az emeltyűk és rugalmas testek számát az előírt föltételek és a megválasztott alkalmazási módnak megfelelően nagyobbra vagy kisebbre vehetjük. Nehezebb járműveknél az emeltyűk és rugalmas testpárok számát célszerűen növelnünk kell és beállításukat oly módon eszközölnünk, hogy azok egymásután párosnn, a normális terhelés túllépésének "megfelelően lépjenek működésbe, ami oly elrendezés által eszközölhető, -melynél az egyes rugalmas testpárok és a kocsiváz között megfelelően kisebb-nagyobb játékot engedünk.