43158. lajstromszámú szabadalom • Forgó erőgép

zött gőzáthatlan zárás van létesítve. 'Azonfölül a nevezett tokban a dugattyúfej mindegyik oldalán kamarák vannak elrendezve, melyek a nyomásra és kipuffogágra szolgálnak, a szerint, hogy milyen a dugattyú forgási iránya. Egy sorozat (15) segédkamara van a tok körül elrendezve, melyek csőszerűén vannak kiképezve és ezen kamaráktól (16) nyílások a tok belsejébe vezetnek úgy, hogy ha a gép dolgozik, a segédkamarák képezik a nyomási és kipuffogó kamrák egy részét, ha nincsenek azok a dugattyúfej vagy pedig annak toldata által elzárva. A (14) tok lengő tok és a dugattyú által lesz mozgatva és pedig a dugattyú forgása közben a tok excentrikus mozgást végez a gép főtengelye körül. A gép segédkamarái lényegileg üreges, hengeres fölvevőkből állanak, melyeket a (17) karimák képeznek, melyek a lengő tokkal egy darabból vannak kötve. Ezen karimákban (18) hüvelyek vannak, melyeknek egyik vége le van gömbölyítve és szorosan a fölvevőkhöz illeszkedik úgy, hogy egy gőzáthatlan zárás keletkezik. Ezen hüvelyekben (19) búvárdugattyúk vannak elrendezve, melyek a kettő között létesítendő tömítés céljából alkalmas (20) tömítőgyűrűkkel vannak ellátva. Ezen buvárdugattyúk külső végei a (21) csapokra forgathatóan vannak ágyazva és a centrálisán elrendezett (22) csatorna összeköti a segédkamarákat a (21) csapnak lapos (23) vájatával, mimellett ezen vájat akképen van méretezve, hogy két ilyen vájat fölületei körülbelül egyenlőek a tok azon fölületével, mely a nyomókamara egy részét képezi.. Ezen vájatoknak és azok méretezésének az a célja, hogy a tok akképen egyensúlyoztassék, hogy a nyomás annak mindkét oldalára lényegileg ugyanaz legyen úgy, hogy a tokot a dugattyú szabadon hordja minden jelentékenyebb súrlódás nélkül, minek folytán a hajtóközeg összes nyomása a gép hajtására használtatik föl. Világos, hogy ezen elrendezés folytán nemcsak a lengő tok egyensúlyoztatik, hanem a (19) dugatytyúk is úgy, hogy azok szintén szabadon mozognak, míg a (21) csapnak tömör részei a gép működésénél szilárd ellenállást képeznek a hajtóközeg számára. Ennek folytán tehát egy mozgó dugattyú és egy szilárd ellenfallal ellátott nyomókamara van jelen a dugattyú pályáján kívül és azonfölül több mozgó, egyensúlyozott rész, melyek a tokot és a (19) dugattyúkat körülfogják. A dugattyú forgási iránya tisztán attól függ, hogy a dugattyúfej melyik oldalán eresztjük be a gőzt; a rajzban föltüntetett foganatosítási alaknál a gőzt vagy más hajtógözeget a (24) csövön át a főtengelyen átmenő és a (25) nyíláshoz vezető csatornához vezetjük, mely az 1. ábrán a dugattyútárcsa fölső oldalán levő gőzkamrával áll összeköttetésben. Mihelyt a gőz ezen kamarához vezettetik, a kamara úgyszintén a vele összeköttetésben álló két segédkamara megtelnek gőzzel, mikor is a nyomás hatása folytán a dugattyúfej az óramutató irányában forog, mimellett a dugattyú a segédkamarák nyílását egymásután akképen nyitja és zárja, hogy azokból kettő mindig összeköttetésben áll a nyomókamarával, míg másik kettő szemben fekvő kipuffogó kamarával áll összeköttetésben és két kamara teljesen el van zárva. A dugattyú (26) csatornája a főtengely másik oldalán levő (27) csatornát összeköti a (28) kipuffogócsővel, mimellett az összeköttetést a tömítőszelencével ellátott (29) vájat létesíti; ezáltal teljes kipuffogás válik lehetővé. Az erőgép működésekor a hajtóközeg nyomása a dugattyú forgását egyidejűleg a (14) toknak a főtengely körül való excentrikus mozgását hozza létre. Eközben a (19) buvárdugattyúk szilárd csapjukban lengenek és a felettük elrendezett hüvelyek a dugattyún csúsznak, miáltal ezen hüvelyek is lengést végeznek és a segédkamarák a gép forgása közben változó befogadási képességet nyernek. A 3. és 4. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a főkeret szintéi (l)-el, ennek fenéklapja (2)-vel, az oldalsó födőlap (3)-al, a főtengely (4)-el, ennek csapágyai (5)- és (6)-al és a hozzátartozó tömítőszelencék (7)- és (8)-al vannak jelölve.