43098. lajstromszámú szabadalom • Teknős szárítóberendezés forgatható fűtőcsőrendszerrel

elvezetőcső a külső esőnyalábnak (i) toldatokkal ellátott (j) lemezében forgathatóan van tömítve. A szárítandó anyag nedvességtartalmának elpárologtatására szükséges hőmennyiséget túlhevített gőzalakjában vezetjük a fix (1) csövön a szárítóba és a belső (f) csőnyaláb központi csővén megy az (e) merevítőlemez és (m) süveg által képezett (n) kamarába. Az (m) süveg terelő lemez gyanánt szerepel és a gőzt egyenletesen osztja el a belső csőnyaláb (c) csőveiben, honnan a gőz az (o) kamarába megy és a (p) csatornákon a külső esőnyaláb (b) csőveibe jut. A fütőgőz itt részben lecsapódik, részben pedig a (pl) csatornákon a (h) csövön és (q) görbülődarabon a teknő fűtésére szolgáló (r) fűtőcsövekbe ós (s) bordás csövekbe megy itt lecsapódik úgy, hogy csapódék víz alakjában magában véve ismert módon elvezethető. A külső csőnyalább csőveiben leczapódott víz a (t) dugó által elzárt (pl) csatornákban gyűlik össze, honnan a csőnyaláb forgásánál, mikor az illető cső vízszintes helyzetben túlhaladt, az (u) fölfogócsatornába csepeg és innen a h) gőzelvezetőcsőbe jut. A szárítandó anyagot a mellső falban lévő, az előzetes szárítást végző tér oldalfalán alkalmazott (v) nyíláson önműködő föladószerkezet közvetítésével jut a. szárítóba és itt előzetes szárításnak lesz alávetve. A szárító levegő a teknőbe az ennek mellső falán kiképezett (w) nyílásokon jut be, a fűtött (s) bordáscsövek és (r) teknődarabok mentén húzódik végig és ezenközben az alkalmazott gőzfeszültségnek megfelelően egész 100° C.-ig fölhevül, azután az (x) csődarabokon és (y, y) elágazócsöveken (4. ábra) az előzetes szárítótér mellső részébe áramlik és a fölvett hőt a szárítandó anyagnak adja le. A fütőgőz feszültsége különböző lehet, a tapasztalás azonban azt mutatja, hogy a legjobb eredméryt 4—6 atm. túlnyomású friss gőz alkalmazásával érjük el. Kísérletek azt is igazolták, hogy 1 kg. gőz fölhasználásával sikerül több mint 1 kg. vizet elpárologtatni, " minő elpárologtatást eddig még nem sikerült elérni. Megemlítésre méltó még a párák elvezetésérére szolgáló szerkezet is. A berendezés (x) födelén ugyanis a középvonaltól egyenlő távolságban két (1, 1) nyílás van kiképezve, melyek a páráknak a (2) előzetes szárítótérből és (3) végleges szárítótérből való elelvezetésre. szolgálnak. Eme nyílások falai egy (4) tartályba nyúlnak, melybe a fából készült (5) kürtőben lecsapó víz lecsepeg és melyből ezt a vizet a tartályba torkolló (6) cső segélyével lehet elvezetni. Hogy a kürtőben lecsapódó víz a kürtő lejtős falain az előzetes-, illetve végleges szárítótérbe vissza ne folyhassék, a lejtős falakat egyr egy (7) lecsepegtető léc részben lefödi úgy, hogy a víz biztosan bejuthat a (4) lecsepegtető tartályba és nem folyhatik úgy, mint eddig a szárítótérbe vissza. Két elvezető nyílás alkalmazása ezenkívül azért is nagyon előnyös, mert hathatósan meggátolja, hogy a párák a szárítandó anyag finomabb részecskéit a szárítótérbői magukkal elragadják. Különösen jellemző az új szárítóberendezésre a föladás módja, A föladást a szárítóval kapcsolt, önműködő berendezés végzi, mely lehetővé teszi, hogy a szárítóberendezésbe közel állandóan ugyanoly víztartalmú anyagot vezessünk be, minek következtében a száraz anyag is egyenletes jó minőségű fog lenni. Főelőnye eme berendezésnek az, hogy a szárítandó anyagban lévő vizet mechanikus uton, sajtolás által, tehát az anyag tápláló értékének csökkentése nélkül távolíthatjuk el úgy, hogy jóval kisebb vízmennyiséget kell magában a berendezésben elpárologtatni. Friss szeszgyári törköly szárításánál melynek víztartalma rendszerint 76—96%, a szárítandó anyag a föladó szerkezetből csak mintegy 63—68®/„ víztartalommal jut a tulajdönképeni szárítóba, minek következtében egyrészt a szárítás időtartama, másrészt a hőszükséglet lényegesen csökken és a berendezés üzeme gazdaságosabbá lesz. Az 5. ábrán látható föladó szerkezet lé-