43089. lajstromszámú szabadalom • Javítások vízcsöves kazánokon
— 3 — el, mely között éa a gözdom falai között bizonyos hézag marad szabadon. Ebbe az edénybe az ismert (H) vízelválasztót oly módon szereltük be, hogy az szabadon függjön ebben. A gőzdomba beáramló gőz az (I) edényfa fenekébe ütközik, tehát a benne lévő víz kiválik, azután az (I) edény a gőzdom között fölemelkedve, az edény fölső ^lén jut be az (I) edény és (H) vízelválasztó között lévő gyűrűs térben lefelé áramlik és a vízleválasztó fenekén jut a tulajdonképeni vízleválasztóba, melyen a nyilak irányában halad át és az elzáró szelepen megy a gőzvezetékbe. A leválasztott víz a (J) csövöu az (A) fölső kazánba csepeg vissza. Ily módon rendkívül egyszerű szerkezetű vízleválasztó alkalmazásával igen száraz gőzt termelhetünk. A tüzelőtérben lévő csőnyaláb tisztítására szolgáló lefúvató nyílások szerkezete a 4. ábrán látható. ( Ez ábra szerint a tüzelőtérnél a kazánfalazatba a (K) keretek vannak befalazva, melyek a tüzelőtér felé kúpoean megvékonyodnak és eme végükön kis (M) nyílásokkal vannak ellátva. Eme nyílásokon vezetjük be a gőzcsövet a tüzelőtérbe a csőnyaláb csövei közé úgy, hogy ezekről a kormot és szállóhamut a befuvatott gőz eltávolíthatja. Az (M) nyílások elzárására az ugyancsak kúpos, üreges (L) födelek szolgálnak, melyek külső oldalán tökéletes hőszigetelés céljából az (N) lemezek vannak alkíilmazva. A leírt tisztító nyílások tehát nevezetesebb hővesztegégekre okot nem adnak. A kazán tüzelése láncrostéllyal van fölszerelve, mint az az 1., 2., 4. és 11—13-ábrán látható. Eme rostély egy kocsira van szerelve, melyet a (Z) tartó és az (Y) tengelyekre ágyazott görgők segélyével alkotnak és mely eme görgők segélyével van a kazánfalazatban kiképezett (Yl) vezetékekben vezetve. Az (Y) tengelyekre vannak a sokszög alakú (ít, Rl) dobok föl ékelve, melyeken a Gall-féle (P) láncok futnak. Eme láncok szolgálnak rostélytartó gyanánt, amennyiben a láncokon a közönséges rostélyok módjára kiképezett (0) rostélyelemek fekszenek, melyek rostélypálcái a rostély hosszanti tengelyére merőlegesek. Az (X) mótor, vagy más hajtómű által, forgatott (Rl) dob a (P) láncokat mozgásnak indítja, a láncok az (8, Sl) bütykök segélyével az (0) rostélyelemeket magukkal viszik (11. ábra) úgy, hogy a láncrostély fölső ága a (T) töltőgarattól lassan hátrafelé mozog. A (T) töltőgaratból a friss szén a rostély fölső ágára hull, abban a mértékben, melyben azt a rostély hátrafelé szállítja, elég úgy, hogy a rostély hátsó végén teljesen elégve, a hamúaknába vezető (j) csatornába hull, honnan azt eltávolítjuk. A fejlődött égéstermények annál hosszabb utat tesznek meg az izzó szénreteg fölött, minél több lepárlási terményt tartalmaznak úgy, hogy a lepárlási termények teljesen elbomlanak, tehát tökéletesen füstmentesen elégnek. Az égést tápláló levegő a hamuakna ajtaján jut a tüzelőtérbe és az összes levegő a rostélyon, illetve az ezen lévő izzó szénen kénytelen áthatolni, tehát a levegőt a tüzelőanyag elégetésére tökéletesen fölhasználjuk. Ennek biztosítására a láncrostély hátsó végére egy a (k) tengelyre ékelt (1) lemez fekszik (1. és 4. ábra), melyet a (k) tengelyre ékelt (m). emelőt terhelő súly tart a megrajzolt helyzetben. Ha az (1) lemezen túlságos sok salak gyűlik össze, ez a lemez kitérhet, a salak a lemezről lehullhat, de ennek megtörténte után a lemez "ismét a záróhelyzetébe csappan vissza, melyben a salakot a (j) csatornába vezeti át. Hogy az (0) rostélyelemek — melyek vagy egy-egy, vagy több egymással szögecsek útján vagy más módon kapcsolt rostélylemezből állhatnak — a (P) láncról az alsó ágon se hullhassanak le, toldatokkal láthatók el, melyeket a (P) láncok horogszerűen kiképezett (8, Sl) bütykei fogják körül. Ugyanerre a célra alkalmazhatjuk az (U) szögletvasakat is, melyeken belül a rostély mozog. A leírt rostélyszerkezetnél a tüzelőanyag rétegvastagságát a (T) garatban alkalmazott tolöka szabályozza, a rostély mozgássebességét pedig az (X) mótor sebességének módosításával szabályozhatjuk az elégés gyorsaságának megfelelően.
