43044. lajstromszámú szabadalom • Görbe irányzékrúddal bíró irányzék elrendezése lövegeknél
van eltolhatóan vezetve. Az irányzék rúdnak a lövegcső torkolatától elfordult oldalán a (gl, g2} g3) emelkedési beoszrások vannak alkalmazva, melyek leolvasásara az (E) persely (e3)-leolvasó éle szolgál. Az irányzékot a kellő emelkedésre az irányzékperselybe ágyazott, (11) fogantyúkerékkel ellátott (L) végtelen csavar segélyével állítjuk be, mely az irányzékrúd (g4) fogazásával kapcsolódik. Az irányzékon két (J) és (K) libella van alkalmazva. A (J) libella ismert módon beállítható és a terepszög hatásának kiküszöbölésére, illetve eme szög mérésére szolgál. A másik (K) libella a ferde kerékállás hatását küszöböli ki. Az irányzék már most akként van a lövegen elrendezve, hogy az (E) irány zékpersely a csőcsapok vízszintes tengelyén átmenő, a lövegcső tengelyére merőleges függélyes síknak a lövegcső torkolata felé fordult oldalán fekszik és hogy — mint ez más irányzékelrendezéseknél szokás — a (G) irányzékrúd homorú oldala a csőcsap fele fordul. Hogy a leírt löveg irányzását miként végezzük, részletes leírást nem igényel, de különösen kiemeljük azt, hogy a (G) irányzékrúd az irányzéknak a magasságirány beállításánál az (E) irányzékperselyhez viszonyítva akként távolodik el, hogy a (H) irányzéktávcső az irányzékperselyhez közeledik. Ennek következtében az irányzékrúd súlypontja közepes és nagy emelkedési szögek esetében, melyek alatt az ábrázolt löveg rendszerint tüzel, körülbelül az irányzékpersely belsejébe, vagy a persely közelébe esik. Az irányzékrúd súlypontjának ily helyzeténél azonban az irányzékrúd rezgései lehetőleg ki vannak zárva. Ily rezgések, melyeket a lövés közben föllépő lökések törekszenek előidézni, az irányzékrúd és vezetéke között lévő közt nagyobbítanák, tehát irányzásnál pontatlanságokra adnának okot. Ezenkívül az irányzék leírt elrendezése azt is lehetővé teszi, hogy az irányzékrúd görbületi középpontját a csőcsapok .vízszintes tengelyében, vagy ennek közelében rendeszük el oly lövegeknél, melyeknél a csőcsapok a fenékdarabon vannak elrendezve. Az irányvonal tehát a lövegcső minden emelkedési szögénél ugyanabban, vagy közel ugyanabban a magassági helyzetben van, tehát az irányzék bármely beállításánál kényelmesen lehet célozni. Az irányzék föntebb leírt elrendezése azt is lehetővé teszi, hogy a magasságiránygép kézikerekét és oldaliránygép esetében ennek kézikerekét is az irányzék közvetlen közelében, a (bl) csőcsap mögött lévő térben, vagyis akként rendezzük el, hogy azt az irányzó tüzér kényelmesen kezelhesse. Az 5. és 6. ábrán látható löveg az előbb leírttól lényegében véve csakis annyiban tér el, hogy vízszintes (ml) csőcsapjai — melyek az (M) csúszópályatartó (m2) karjain vannak fölszerelve — a vízszintes csőcsapok körül lengő lövegrészek súlypontjának közelében vannak elrendezve és hogy az (N) irányzéktartó közvetlenül az (M) csúszópályatartón van alkalmazva! Az (N) irányzéktartó ekkor annyira nyúlik kifelé, hogy az (0) irányzékpersely és a (P) irányzékrúd az egyik (R) lövegtalpfalnak az (M) csúszópályatartótól elfordult oldalán fekszik, ellenben az (0) irányzékpersely ennél a foganatosítási alaknál is a csőcsaptengelyen átmenő és a cső tengelyére merőleges irányú, függélyes síknak a cső torkolata felé eső oldalán fekszik. Az irányzékperselynek ez az elrendezése lehetővé teszi, hogy az irányzékrudat oly lövegeknél és az (R) alsó lövegtalp falain kívül rendezzük el, melyek irányzéktartója a csőcsap egy nj'újtványán volt megerősítve. Eddig ily lövegeknél az irányzékrudat az alsó lövegtalp egyik fala és a csúszópályatartó között kellett elrendezni, minek az volt a hátránya, hogy a lövegtalp falai igen nagy távolságba kerültek egymástól. Az irányzéknak az 5. és 6. ábrán látható foganatosítási alakja ezenkívül főleg oly meredek szög alatt tüzelő lövegeknél, pld. nehéz hajítómozsaraknál alkalmazható, melyeket majdnem kizárólag kiépített ütegekben, tehát ott alkalmaznak, hol oldalirányban vagy előre kilátni nem lehet, hol tehát a célzást az üteg mögött lévő segédeél segélyével kell végezni.
