43031. lajstromszámú szabadalom • Önműködően töltött visszafutó csővel bíró löveg

a lövegcsőből kidobott üres töltényhüvely a (q2) ütközőfölületet érhesse. Tegyük föl, hogy a löveg meg van töltve, a závárzat el van zárva és a tölténnyel fölszerelt adogató a töltényfölvevő állásban áll, az (U) és (T) láncok egy-egy mozgatója pedig az (ul), illetve (tl) lánckerék fölső oldalán fekszik (34. és 35. ábra). Lövés után a lövegcső a (B) fölső lövegtalpon visszafut, az (aíl) dugattyú az (N) tolattyút magával viszi és így az (JJ) töltőrúgót megfeszíti. Mikor a lövegcső visszafutását befejezte, az (e9) elreteszelő emelő az (N) tolattyú (n3) nyugaszába csapódik és ez ennek következtében helyzetében rögzítve van, mialatt a lövegcső előre fut (36. ábra). Az (N) tolattyú visszafelé mozgása közben az (nlO) kar (nll) kilincse az (U) lánc (u3) mozgatója és az (nl2) csap a (V) váltó szabad vége előtt elhaladt, az (U) és (T) lánc mozgást nem végez. Mikor a lövegcső ismét a tüzelőállásba jutott, a závárzat kinyílik. Az ekkor kidobott töltényhüvely a (Q) emelőt éri és ennek forgatásával az (e9) elreteszelő emelőt az (n3) nyugaszból kiemeli. Ennek következtében az (L) töltőrúgó szabaddá válik és feszültségének elvesztése közben az (N) tolattyút előre tolja. Ezenközben az (nlO) kar (nl2) csapja a (V) váltóra fekszik és eme váltó mellett csúszva, az adogatót a töltényfölvevő állásból a töltőállásba állítja. Mikor az adogató a töltőállást elérte, az (nl2) csap a (V) váltóról lecsúszik (38. ábra). Eme folyamat közben az (nlO) kar az (nll) kilincs és (u3) mozgató segélyével az (U) láncot a (w) nyíl (36. ábra) irányában kevéssé előre mozgatta, a (T) lánc ezenközben az (ul, tl) kerekek között lévő kapcsolat hatása alatt ugyanebben az irányban annyira előre mozgott, hogy a hátsó (t3) mozgató a töltőcsészében lévő töltény fenekére fekszik. Miközben az (L) rúgó feszültségét teljesen elveszti, eme töltény a lövegcsőbe tolódik be. A betolás végén a (t3) mozgató a töltényhüvely fenekén lefelé lecsúszik. Ebben a pillanatban az (N) tolattyú mellső vége az (alO) kar lehajlított mellső végére fekszik és ily módon a tolattyú előre mozgását határolja. Most már elzáródik a závárzat, ezenközben az (il) töltőcsésze mellső végére ható záróék a(J) adogatót az előretolóval és az előretolót mozgató berendezéssel együtt a töltény fölvevő állásba tolja vissza, hol új töltény esik a töltőcsészébe. Ennél a most leírt "berendezésnél a töltő akkumulátor (L töltőrúgó) közvetlenül ugyancsak csupán az előretolóra hat, míg az adogatót a töltény előretolását eszközlő részek állítják a töltőállásba. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködően töltött, visszafutó csővel bíró löveg, melynél a töltényt egy adogató szállítja a lövegcső mögé és egy előretoló vezeti be a lövegcsőbe, azáltal jellemezve, hogy a töltőberendezést mozgató akkumulátor csakis az előretolóra hat közvetlenül és hogy az adogatót a töltőberendezésnek a töltény előretolását végző része állítja a töltőhelyzetbe. 2. Az 1. alatt védett löveg egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az előretolót a (K) emelő képezi, mely egy (k7) csűszófölületével a (J) adogató (i7) csúszófölületével oly módon működik együtt, hogy a (J) adogató a (K) előretoló töltő mozgásának első szakasza alatt mozog a töltőállásába. 3. Az 1. és 2. alatt védett löveg egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (K) előretoló vízszintes (k2) tengely körül lenghet, mely akként hajlik a lövegcső furatának tengelyén átmenő síkhoz, hogy a nyugalmi helyzetben léva (K) előretoló szabad vége a lövegcsőből kidobott töltényhüvely pályáján kívül fekszik. 4. Az 1. és 2. alatt védett löveg egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (K) előretolót egy és ugyanaz az akkumulátor mozgatja feszültségének egyszer történő elvesztése mellett előre és hátra. 5. Az 1. és 4. alatt védett akkumulátor egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve,