43012. lajstromszámú szabadalom • Tömbfogó

tatnak a szétfeszítő (g) rudak, melyeknek (gl) csapjai a fogó (k) burkolatának rézsútos (na) résvezetékeibe nyúlnak. A vezetékeknek a függélyessel képezett szöge szintén megváltoztatható és úgy az (m). mint a (dl) vezetékek görbítve is készíthetők. A fogó (e) szárai fölső végük közelében a nyomó (b) dugattyú felé irányúló vállszerű (o) kiugrásokkal (1. ábra) és az (f) forgáspontok alatt (n) kidudorodásokkaí láttatnak el. Az (n) dudorodások, az (o) kiugrások és a (g) rudak szintén különböző függélyes síkokban fekszenek, mint az a 4. ábrából, mely a fogó egyik szárát elölnézetben mutatja, kitűnik. Ezen különböző függélyes síkok megfelelnek azoknak, amelyeknek a nyomó dugattyú kiugrásai fekszenek. A nyomó dugattyút az 5. ábra mutatja. A fogó működési módja a következő: • A nyugalmi helyzetben (1. ábra) a szárak alsó részeik súlya folytán oly helyzetet foglalnak el, hogy a fogó szárait a forma megragadása céljából szét kell nyitni. Ezen célból a nyomó dugattyú fölemeltetik, mimellett a (h3) kiugrások a szárak (n) kidudorodásaiba ütköznek és az alsó részeket széjjel szorítják, azaz a fogó szájnyílását megnyitják. A fogó ezen helyzetben a (p) forma fölé hozatik (6. ábra), mire a dugattyú további emelésénél a (bB) kiugrások a szárakat szabadon engedik, míg a (b2) szárnyak a szétfeszítő (g) rudak alá nyúlnak és a száraknak a (p) forma fölött való biztos zárását létesítik, mimellett a szárak (e3) hurkai a forma (pl) toldatai fölé lépnek (7. ábra). A nyomó dugattyú lefelé' való mozgatásánál és a fogónak , a formával együtt való fölemelésénél a tömb kiszoríttatik, miközben a fogó szárai lényeges oldalirányú igénybevételt nem szenvednek. Ha a tömb ki szoríttatott, a forma a fogó segélyével a kívánt helyen elhelyeztetik és a szárak a nyomó (b) dugattyú emelése segélyével, úgy mint előbb, szétfeszíttetnek úgy, hogy a fogó a formát ismét elengedi. A szétfeszítő (g) rudak csapjai* melyek a fogó elzárásánál az (m) vezetékekben fölfelé tolatnak, eközben ismét a 6. ábrán föltüntetett helyzetbe jutnak. A tömb megragadása céljából a nyomó dugattyú tovább fölemeltetik úgy, hogy (b2) szárnyai a szétfeszítő (g) rudakat és ezeknek (gl) csapjait és az (e) szárakat is a 8. ábrán föltüntetett közbenső helyzetbe hozzák. Ha a dugattyú még tovább fölemeltetik, a dugattyú (b4) kiugrásai a szárak (o) dudorodásai alá nyúlnak (9. ábra), miáltal a szárak és ezeknek (f) csapjai a (d') résekben fölemeltetnek és az (e) szárak és a r feszítő (g) rudak által képezett szögemelőt behajlítják. Ezáltal a fogó ismét annyira megnyittatik, hogy a tömb fölé vezethető. Ha most a dugattyút sülyesztjük (amit a 9. ábrán nem tüntetünk föl), az (f) csapok a (dl) résekben lecsúsznak, azaz a fogó zárul úgy, hogy az (e2) csúcsok a (q) tömbbe hatolnak (9. ábra). Ha a fogót most fölemeljük, a tömb a fogóban függ ée a szárakat hozzászorító nyomás a tömb súlya szerint szabályozódik úgy, mint az első foganatosítási alaknál. Pontos, hogy a tömb megtartassék anélkül, hogy a dugattyút pontosan be kellene állítani, mert a vezető figyelmetlensége, mely az ismert szerkezeteknél a dugattyú csekély elmozgatásánál a tömb leesését vonja maga után, itt lényegtelen. A két alsó (b3. b4) kiugrás esetleg egy kiugrássá egyesíthető. A 10—15.-ábrán föltüntetett foganatosí- . tási alaknál a fogószárak fölső vége vezetékekben mozog, míg a száraknak tulajdonképeni forgási csapjai keresztsínekben " ágyaztatnak. Ezen keresztsínek a kilépő dugattyú által emeltetnek és sülyesztetnek, miáltal a fogószárak egyrészt szétnyittatnak és Összecsukatnak azáltal, hogy a fölső • szárvégek a nevezett vezetékekben eltolódnak, másrészt a nyitási és zárási mozgások azáltal történnek, hogy az 1—9. ábrán föltüntetett foganatosítási alakhoz hasonlóan a nyomó dugattyú kiugrásokkal van ellátva, miáltal a szárak csapjaik körül a keresztsínekhez képest kilengnek. A fogó (k) burkolása szokásos módon két oldallapból áll, melyek körül a mellső a rajzon nincs föltüntetve. Ezen oldallapokat