43006. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a dohányszárak és hasonló anyagok értékes alkotórészeinek kivonására

az alkalmazott "nyomásnál megfelel. A dohányhulladékok földolgozására körülbelül 170—200° C. hőmérsékletet alkalmazhatunk, de lehet, ha kívánatos^ kisebb hőfokú gőzt is használni. A gyakorlatban a legkedvezőbb eredményeket 120—150° C. hőmérsékletű gőázel értük el. A csatolt rajzon találmányunk tárgya több fogánatosítási álakban látható, nevezetesen az 1. ábrán a berendezés legkedvezőbb elrendezési módja látható, a 2. ábra a dohány földolgozására szolgáló kamara függélyes metszete és a 3. ábra egy olyan elrendezés sémája, melynél a dohánykamarák közé gőztúlhevítők vannak kapcsolva. A csatolt rajz 1. és 2. ábráján látható foganatosítás! alaknál a földolgozandó dohány elhelyezésére több (A) kamara van alkalmazva, melyek lehetőleg nagyok, hogy pld. egy-egy (angol) tonna dohány fölvételére alkalmasak legyenek. A kamaráknak levehető (9) fenekük van, hogy az (X) dohányt a földolgozás után eltávolítani lehessen, a töltést a fölső nyíláson át végezzük, melyet valamely gőzzáró fedéllel zárunk el. A dohány az áttört (11) lemezen nyugszik. (1. a 2. ábrát), mely a (9) fenéken fekszik, úgy, hogy ily módon a dohányhulladék alatt oly tér keletkezzék, melyből a gőz az elvezető nyílásba jut. Ez az elrendezés az egész berendezés hatásfokát javítja, de nem okvetlenül szükséges. Az (A) kamarák gőzzáróan vannak elzárva, a gőzt' a kamarákba az (a) és- (b) csöveken az egyik végükön bevezetjük, a másik végükön pedig elvezetjük. Előnyös, ha a gőzt a függélyes helyzetben alkalmazott kamara fölső végén vezetjük be, úgy, hogy ez a levegőt kedvező módon űzheti ki. A gőzt az egyes (A) kamarákhoz a (12) elágazó csöveken vezetjük, melyek egy-egy (1) csappal vannak fölszerelve és a (13) táplálócsőhöz csatlakoznak; a (13) táplálóeső a gőzkazánnal, túlhevítővel, vagy valamely magas hőmérsékletű, de kis nyomású gőzt tartalmazó tartállyal vagy vezetékkel van összekötve. A csatolt rajzon látható foganatosítási alaknál egy (B) kazán és (C) túlhevítő van alkalmazva, a gőz az egyes (A) kamarákból ugyancsak a (12) csöveken távozik, melyek a (14) elvezető csővel vannak kapcsolva. Ez a (14) cső a gőzlecsapó berendezésbe torkollik. Az utolsó kamara (b) csövét egy (15) cső köti össze a táplálócsővel. Á gőz be- és elvezető csövek elrendezése a répacukorgyártásnál a diffúzió eljárás foganatosítására alkalmazott elrendezéssel egyezik meg. Ekkor a gőzátáramlást akként lehet szabályozni, hogy a rendszer tetszőleges kamaráit a vezetékről kiürítés és újratöltés céljából le lehessen kapcsolni. Az egyes (A) kamarákban a hőveszteségeket előnyösen (16) gőzpalástok alkalmazásával kerüljük el, az ezeken átáramló gőz be- és elvezetésére a palást két végén alkalmazott (c) és (d) csövek szolgálnak, melyek a (18) gőzelvezető, illetve (17) táplálócsővel vannak kapcsolva. A (17) táplálócső előnyösen nagyobb nyomású és magasabb hőmérsékletű gőzt szolgáltat, mint a (13) táplálócső.' A dohányhulladékból kivonatolt nikoíint és más illanó alkotórészeket tartalmazó gőz a (14) csövön a kondenzátorba megy, melynek szerkezete az előállítandó anyagoknak megfelően változik. Ha bizonyos célokra csak híg oldatot akarunk előállítani,a gőzt egyszerűen lecsapjuk, ha az oldatot be akarjuk sűríteni, előnyösen a rajzon látható koncentráló berendezést alkalmazzuk, mely lényegében véve kettős hatású vákuumberendezés. Ekkor a gőz a (14) csőből először az első vákuum-készülék (e) gőzgyűjtőjén megy át, honnan, a csapadék a (19) csövön az (f) desztilláló tartályba jut. Ebből a gőz a (g) vákuum-kamarába és innen a (21) csövön á második vákuum-készülék (i) vákuum-kamarájának (h) gőzgy űjtőjébe megy. Eme készülék vákuum-kamarájába az első vákuum-készülékben levált csapadék a (23) csövön jut be, míg a (24) cső az (i) kamarát a szokásos vákuum-szivattyúval köti össze. Megjegyzendő, hogy a koncentráló berendezés leírt szerkezete a találmány lényegét nem érinti. Az (f) desztilláló tartályban lévő csapadékhoz meghatározott mennyiségű kénsavat vagy más oly alkalmas savat keverhetünk,