42940. lajstromszámú szabadalom • Eljárás phenolokból és formáldehidból képezett oldhatatlan és nem olvadó kondenzációs termékek előállítására

Az egyszerű fölhevítés vagy főzés sav hozzáadása nélkül meglehetős lassú eljá­rást képez és ha kristályosított vagy tiszta fenolt alkalmazunk, a reakció még két na­pig szakadatlanul tartó f őzés titán isem áll be. A föltaláló azonban megállapította, hogy szerves vagy szervetlen bázisoknak alkal­mas mennyiségben való hozzáadása a reak­ciót sietteti és ezenfölül sok tekintetben oly eredményeket létesít, amelyek fölül­múlják azokat, amelyeket savanyú, kon­denzáló hatóanyagok alkalmazásával nye­rünk. Ha a hozzáadott bázis mennyisége elegendő, akkor a folyadéknak két rétegre való bomlása úgyszólván pillanatnyilag áll be, anélkül, hogy azt hevíteni kellene és az egész előkészítő bevezető folyamat ez esetben rendkívül egyszerűvé válik. Ha ke­vesebb bázist adagolunk, akkor a hevítés is szükséges; de ez esetben a 8 órai főzés csak néhány percre szoríttatik és a reakció úgy kristályosított fenollal, mint az úgy­nevezett krezilsavval is végezhető. A fe­nolnak a formaldehidhez valjó viszonya lé­nyegesen megváltozitathat;ó; előnyös azon­ban ez anyagokat majdnem egyenlő mole­kuláris viszonyban alkalmazni. A bázisok az, eljárás bármely részében adagolhatok és oly aránylag kis mennyiségekben ada­goltatnak, hogy jelenlétük által a termé­kek kívánatos tulajdonságai nem befolyá­soltatnak és így nem válik szükségessé azokat utólag mosás vagy közömbösítés út­ján eltávolítani. A legtöbb esetben a bá­zis csekély mennyisége összeköttetésben marad a végtermékekkel és azoknak új, értékes tulajdonságokat kölcsönöz. Ez elvi különbséget állapít meg a jelen eljárás és maró alkáliák alkalmazása között, melyet előbbi kutatiók (De Loire 361539. számú francia szabadalma) oldhat*) gyanták elő­állítására ajánlott. Jelen eljárás nem érinti az alkáliák vagy bázisok oly arányokban való alkalmazását, melynél fenol fenő latra változtatik át; a jelen termék az említett módon nyert is­mert terméktől azáltal különbözik, hogy egy alkoholban oldható szilárd massza he­lyett egy folyós vagy mereven folyós masz­szát nyerünk, mely a meleg behatása alatt meg nem olvaszthatóvá és oldhatatlanná, válik. Olcsóságuk folytán mint bázisok légin-' kább alkalmaztatnak: anhidrikus va;gy vi­zes ammóniák, ammoniumkarbonát, inaró­alkáliák vagy karbonátjaik, anilán vagy pi­ridin; más bázisok, pl. bárium, strontium vagy kálcium hidrátjai is sikerrel alkal­mazhatók. Hasonló módon alkalmazhatók aminők és amidok. Általánosságban az NH3 typus azon derivátjai, amelyek bázikus tu­lajdonságokkal bírnak, ugyanezen célra föl­használhatók, továbbá mindazon bázikus sók vagy oly sók, melyek hidrolizás vagy más szekundér reakció által bázisokat létesíte­nek, pl. az alkáliszulfidék, acetatok, cya­nidok, alkálinikus szappanok, nátriumtri­foszfátok, borax stb. AlkáliszuIfitek is használhatók e oélra, mert, formaldehid­del keverve, a következő ismert reakció szerint alkálit szabadítanak föl: CH2 0-}-S0s Naa -j-H2 O = CH3 (0H) S08 Na + Na OH. A fönn említett bázisok és má&ok, ame­lyek a szükséges bázikus tulajdonságokkal bírnak, jellegüknek és a kivánt eredmény­nek megf elelően változtatható tömegarány­ban alkalmaztatnak. Ammóniák vagy maró­nátronnak kisebb mennyiséigben, pl. a fe­nol súlyának 0-5%-ja arányában váló hozzá­adása határozott befolyással bír, azonban kiyánatos valamivel nagyobb mennyisége­ket alkalmazni, melyek azonban a fenol súlyának 10%-át ritkán érik el. Ha bázikus vegyületeket, mint amilye­nek a szulfidok, cianidok, a nátriumtri­foszfát vagy olyanokat, melyek szekundér reakció által adnak bázisokat, pl. az; alkáli­szulfitek alkalmazunk, iákkor a mennyi­ség a szabadon adott bázis mennyiségéhez viszonyítva számítandó. Mint jó arányszá­mok a következők adatnak meg: 50 gr. fenol, 35—70 gr. 40%-os keresk. formaldehid, 1—10 gr. vizes ammóniák vagy 50 gr. fenol, 35—70 gr. 40%-os kereskedelmi for­maldehid,

Next

/
Thumbnails
Contents