42903. lajstromszámú szabadalom • Kézi töltésdöngölő lövegekhez

tolva, (2. és 3. ábra) aa (a3) bélésdarabbóil kiáll, két (E) retesz van sugárirányban el­tolhatóan vezetve, a két retesz között pe­dig egy eme reteszeket kifelé tolni ^gyiekvő (F) csavarrugó van bekapcsolva. A (C) karmantyú ama részének szabad belsősége, mely a (B) rúdnak a 2. és 3. ábrán lát­ható helyzeténél az (E) reteszeket- körül veszi, ovális alakú, az ovális keresztmet­szet legkisebb: átmérője a (bl) fejdarab külső átmérőjének felel meg. A (D) torzájórúgjó, melynek egyik vége a (C) karmantyúval van kapcsolva* ezt a raj­zon látható helyzetben törekszik tartani, melyben az (a4) pecek a (cl) kivágás egyik végére fekszik (5. ábra) és a (C) kar­mantyú ovális nyílásának legnagyobb átmé­rője a retesz mozgásirányába esik. Mikor a (C) karmantyú ezt a helyzetet foglalja el és a (B) rúd az (A) rúdból annyira ki van húzva,- hogy a (b2) karima az (a3) bé­lésdarabra fekszik, az (E) reteszek a (bl) fej darab külső határoló fölületén túl nyúl­nak (2., 3. és 6. ábra). Ekkor a reteszek az (á3) bélésdarab mögé fogózzanak és így meggátolják a (B) rúdnak az (A) rúdba való betolódását. Az (E) reteszek és az (a3) bélésdarab egy-egy (el), illetve (a5) lej­tős fölülettel vannak ellátva (1. és 3. ábra), melyek lehetővé teszik, hogy mikor a re­teszek a (B) rúd kihúzásánál az (a3) bé­lésdarabot érik, azok önműködően lépjenek vissza ágyazásukba. Mielőtt a döngölőt használnék, részei az 1. ábrán láthatjó helyzetet foglalják el, a (B) rúd az (A) rúdba teljesen be van tolva, azr1 (E) reteszek az (F) rúg,ó hatása alatt az (A) rúd belső felületére támasz­kodnak, a (C) karmantyút a (D) rúgó a rajzon láfchatjó helyzetben tartja. Ebben az állapotában a döngölő hossza aránylag cser kély. A lövedék elhelyezésére a döngölőt összetolt állapotában használjuk. Mikor a lövedéket a döngölő segélyével a löveg­csőbe annyira betoltuk, amennyire a dön­gölő összetolt állapotánál csak lehet, a belső (B) rudat anélkül, hogy a döngölőt a lövegcsőből kihúznók, a 2. és 3. ábrán lát­ható szélső állásába húzzuk ki. Ekkor az (E) reteszek — amint az (a3) bélésdarabot érik — először is önműködően az ágyazá­sukba lépnek vissza és azután, mikor az (a3) bélésdarabot elhagyták, .az (F) rúgló hatása alatt ismét a 2. és 6. ábrán látható végállásukba ugranak előre. A két (A) és (B) rúd most mereven van egymással kap­csolva, minthogy a (B) rúd további kihú­zását a (b2) karima, beto látását pedig a két (E) retesz meggátolja.: Ezután a lö­vedéket teljesen előre toljuk és a kellő helyzetben elhelyezzük. Minthogy a (B)rúd kihúzásánál csakis ez lép kJ a cső fenékda­rabján túl, a döngölő ebben az esetben is csak aránylag kis helyet igényel. Hogy a döngölőt a lövegcsőből ismét eltávolítsuk, ezt ha szükséges, először annyira kihúzr zuk, hogy a (C) karmantyút kézzel elér­hessük, azután a (D) rúgló hatása ellen az (x) nyíl irányában (5. és 6. ábra) az (A) rúddal szemben 90°-kal elforgatjuk. Eme forgásnál az (E) reteszek — mint az a o. ábrából minden magyarázat nélkül érthető — teljesen visszalépnek az ágyazásukba. Azután a (B) rudat az (A) rúdba teljesen betoljuk. Amint az (E) reteszek az (a3) bélésdarabba visszaléptek, a (C) karman­tyút eleresztjük, mikor az a (D) rúg(ó ha­tása alatt az 5. ábrán látható állásába tér vissza. Végül a döngölőt a lövegcsőből tel­jesen kihúzzuk. A lőportöltetnek vagy részeinek a löveg­csőbe valló bevezetesére a döngölőt össze­tolt állapotában használjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kézi töltésdöngölő lövegekhez, azáltal jellemezve, hogy az egymásban távcső módjára eltolható (A és B) részekből áll, melyek kihúzott állapotuknál egy­mással kézzel oldható kapcsolat útján vannak összekötve. 2. Az 1. alatt védett kézi töltésdöngölő egy foganatosítási alakja, azáltal jelle­mezve, hogy az egyik (B) részében (E) reteszek vannak akként ágyazva, hogy az egyik végállásukban a (B) rész beto-

Next

/
Thumbnails
Contents