42837. lajstromszámú szabadalom • Eljárás brikettek gyártására szénből és egyéb elégethető hulladékanyagokból

kötőanyag egyrészt az így készült brikettek elégetésénél bekövetkező nagyfokú koromképződés miatt keltemetlen, másrészt a legtöbb szénfajta, mint már előbb említettük, még így se ég ki tökéletesen, mivel a hamar gyúl,ó szurok kiégetése után szétesik a brikett. Ezek után világos, hogy az eddigelé dívott sajtoló eljárásnál a legnagyobb akadály és nehézség az apró részek között rekedő levegő tökéletes eltávolításában áll. Az egyszerre a sajtoló gép egy munkalöketével brikettezhető anyagmennyiségnek tehát fölfelé igen szűk határ van szabva. Éppen ez okból tökéletesen egyenletes sűrűségű és szilárdságú anyagot még a legkisebb formában sem lehet előállítani; minden darab sűrűbb és ritkább helyeket mutat föl. Az anyagmennyiség fokozásával igen hamar eljutunk azon ponthoz, melynél a kevésbbé sajtolt részek az ú. n. neutrális Ziónát alkotják, melyből a levegő már nem távozhatott el, és a sajtolt darab hasznavehetetlenné lesz. Ebből következik, hogy egy megadott, hirtelen gyakorolt nyomással csakis bizonyos meghatározott menynyiségű anyagot lehet brikettezni, ha neutrális zónák keletkezését ki akarjuk kerülni. Különösen és első sorban sovány, bitumenszegény barnaszenekre, továbbá kőszenekre és hasonló természetű más hulladékokra vonatkoznak az előzőkben elmondott körülmények. A bitumenben gazdag barnaszenek részben eltérően viselkednek, mivel ezeknél a sajtolás folytán kiszabaduló bitumen valiamennyire szintén köt. Megkísérelték ugyan már magas nyomás alkalmazásával és az anyagok fölmelegítésével a sovány barna- és kőszenek bitumenjének kisajtolását, ily módon azonban még nem sikerült, éppen a nyomás helytelen alkalmazása miatt, megfelelő eredményt elérni úgy, hogy sovány szenek, valamint hasonló viselkedésű anyagok, mint tőzeg, fürészpor stb. kötőanyag nélkül való brikettezése mai napig1

gyakorlati eredményt nem mutathat föl. Bejelentő már most fölismerte, hogy az ilyen anyagokat tetszőleges nagyságban lehet sajtolni az esetben, ha a legmagasabb, p. o. a bitumen kilépésére szükséges nyomás alkalmazása előtt, az anyagot előzetesen tökéletesen levegőmentesre sajtoljuk. Ezen sajtolási eljárást két, egymástól idő, és esetleg munkahely tekintetében is szorosan elkülönített szakaszra kellett osztani. Az első szakasz félterményt eredményez, melyet egész tömegében a cohásió tart össze. A második szakasz föladata hirtelen fölszökkenő nyomással, egyenletesen és egyszerre, a bitumen kisajtolása folytán az anyag egész tömegében a képlékenység előidézése, oly végtermény, brikett létrehozása, mely neutrális zónát nem mutat föl, mert minden részében állandó kötéssel és változatlan szilárdsággal bír, mimellett ugyanazon anyagra az egyszerre sajtolando anyag tömegétől független és mindig azonos végnyomás alkalmazható. Hogy az óhajtott végeredménynek ekként be kell következnie, világos az alábbi magyarázatból : Mivel az anyag egész tömegében egyenletesen föllépő cohásió elérésénél az anyagrészek közt volt levegő kitakarodott, ezen a cohásió folytán már meglehetős szilárd tömeg, bármily m,ódon oly erősen sajtolható, hogy ezen magas nyomás és az ennek folytán keletkezett melegfejlődés, minden egyes kicsi részecskéből egyszerre hajtja ki a bitument, mely, a tömeg külső fölülete felé törekedve, mintegy maga előtt tolja azon kis mennyiségű levegőt^ mely az egyes anyagrészekben még el volt nyelve. A bitumen így egyenletesen oszlik el a kis anyagrészek között, miközben a természetes szenet igen megközelítő szilárd összeköttetést létesít az egész tömegben. Az anyagnak lehető tökéletes légmentesítését célzó sajtoló eljárás a kohósítandó anyagok számára a magyar 27751. számú törzs- és 31070 sz. pótszabadalomból már ismeretes. Bejelentő már most fölismerte, hogy ezen elébb jellemzett sajtolási eljárásnak egy módozatát a jelen eljárásnál tekin-