42716. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fáknak, különösen furníroknak egyesítésére

ragasztószernek a furnirokon való szárítása nagy veszteséggel jár és pedig főképen a drága külső furniroknál. Ezen külső furnirok., amint könnyen belátható,, csak egy oldalon vonatnak be ragasztószerrel. A száradásnál ezek már most igen erősen gongyölődnek és a sajtoló alatt való későbbi egyesítés céljából ismét fel kell őket hajlítani. Emellett tapasztalás szerint kb. 3—7% gyártyási veszteség keletkezik. Ezen eljárásnak egy további hátránya még abban áll, hogy a folyós ragasztószer alkalmazásánál ennek kb. 3

/s-a behúzódik a furnirok likacsaiba és itt hatástalanul eltűnik, mert csak a furnirfölületeken lévő ragasztószer gyakorol tényleg ragasztó hatást. A külső furnirok, megvetődósét természetesen csak azáltal lehet elhárítani, ha ezek a furnirok a ragasztószer által már nem lesznek egyoldalúan nedvesítve. Az a kísérlet azonban, hogy csak a középső furnir vonassék be mindkét oldalán a folyós ragasztószerrel és ez utóbbi megszárítása után az egyesítés a szokásos módon meleg és nyomás útján végeztessék, szintén nem vezet célhoz, mert a középső furnirok likacsai annyi folyós ragasztóanyagot szívnak föl, hogy annak fölületei még magas szorítónyomás alatt sem képesek a külső furnirok fölületeinek semmit sem átadni. Előzetes szárítás nélküli sajtolás pedig az ekkor el nem hárítható hólyagképződés folytán nem végezhető. Föltaláló már most azon az úton jutott a föladat megoldásához, hogy teljesen eltekintett a ragasztószernek eddig elengedhetetlennek tartott mázolási képességétől és a kötőszert olyan konzisztenciájú és vízszegény állapotban használja, hogy az még épen képlékeny és földolgozható. Ezáltal elérjük, hogy a furnirok azonnal, tehát a kötőszer előzetes szárítása nélkül, alávethetők a meleg sajtolásnak. Ezen eljárásnál nincs szükség sem helyre sem időre a kötőszernek a furnirokon való megszárítására. Az a hátrány, hogy az egyoldalú bevonás folytán a külső furnirok osszegöngyölödés következtében eltörnek, el van hárítva. A külső furnirokat ugyanis / már egyáltalában nem kell kötőszerrel bevonni, mert a' kötőszer konzisztenciája folytán megmarad a középfurnir fölületein, nem húzódik be és ennélfogva a meleg sajtolásnál elegendően átvitetik a külső furnirok belső fölületére. A kötőszer ezen konzisztenciája mellett a vízszegénység folytán nem is keletkeznek már hólyagok a meleg sajtolásnál, épen úgy, mint hogy ugyanezen okból a kötőszernek hatás nélkül való eltűnése a fában el van hárítva. A kötőszer ezen állapotát azáltal érjük el, hogy azt erősen koncentráltan alkalmazzuk, 44 3499 pl. annál a kötőszernél, mely a AAV-—o447 számú osztrák-magyar szabadalomban le van írva, már elején a frissen kicsapott, mechanikailag eltávolítható víztől megszabadított kazeinből indulunk ki. Ezen kötő-Bzer állapotát összehasonlításképen tészta konzisztenciának lehet nevezni. Ezzel a konzisztenciával természetesen együtt jár, hogy a kötőszer ecsettel való bekenés útján már nem vihető fel, hanem a hengerek segélyével legelőnyösebben a következő módon sajtoltatik a furnirokra. A furnirnyomás alatt két henger között megy keresztül. A tésztaszerű anyagot egyoldalúan a hengerek érintkezési helyeire, azoknak hozzámeno oldalán, fölöslegben visszük rá. Ezen fölöslegen keresztül és a hengereken keresztül hengereljük már most át magas nyomás alatt a furnirt. Ekkor a furnir a tésztaszerű ragasztómassza vékony rétegével fedetik be, a ragasztóm assza azonban konzisztenciájánál fogva nem sűlyed be a fába úgy, hogy veszteségek nem lépnek föl. Ezen mindkét oldalon áthengerelt furnirt csak a be nem vont külső furnirokkal (megmaradva a három részből való székülés példájánál) kell összerakni és a fűtött sajtóba bevinni, mire azután néhány perc múlva azokkal felbonthatatlanul egyesítve van. Ezen eljárás tehát elkerüli a külső furniroknak, mint fent említettük, annyira hátrányos egyoldalú bevonását úgy, hogy azok megvető désének vagy meggörb ülésének lehetősége sem forog fönn. Az eljárás i megtakarítja továbbá a furnirok szárítására