42707. lajstromszámú szabadalom • Szivarkészítőgép

megy, a (232) váltótuskó a 17. ábrán látható helyzetéből a 18. ábrán látható helyzetébe megy és ezalatt a födőlevél is föltekercselŐdik a szivar vastagabb: végére és középrészére, a váltjótömb pedig oly helyzetbe jut, melyben (231) hornya a (227) excenterhoronyhoz csatlakozik. A födőleváltartió karjának további mozgása azt idézi elő, hogy a (225) görgő a (231) horonyból a (227) horonyba megy át,, mely. akként van alakítva, hogy a födő levéltartót a 17. ábra jobboldalán látható állár sába állítsa, melyben a födőlevél föltekercselése majdnem teljesen be van fejezve. A födő levéltartó eme mozgása közben a burkolóberendezés kis oldalirányú elmozdulást végez, ha a pjólya alakja azt megköveteli, hogy a födőlevél föltekercselése könnyebben menjen végbe. Mikor a födőlevéltartő oly helyzetbe jutott, melyben szélesebb vége a pólya vastagabb végére föltekercselődhetik, a födőlevelet a tartóról le kell emelni és a pólyának át kell adni. Ezt a (237) karon fölerősített, hajlékony (236) dilőttű eszközli (27. ábra). Ez a kara burkoló berendezés keretén csuklósan van fölerősítve és a (238) rúd útján a (239) emelővel van összekötve, melynek mozgatására a már jelzett (151) korong (240) excenter hornya szolgál. Mindegyik födőlevéltartó egy-egy (241) horonnyal van jellátva, mely lehetővé teszi, hogy a tű a födőlevélbe beszúrhasson. A (240) horony akként lehet alakítva, hogy a tűt először előre mozgassa. Eme mozgás közben a tűtartó (242) csapja a (243) excenter görbe f öliilete alatt mozoghat, melyet a (245) rúgjó szorít a (244) ütközőre. A (242) csapot a (246) tekercsrugó szorítja a (243) exoenterre (lásd a 29. áb-. rát). Ily mjódon a tű előre és hátrafelémozoghat és ennek következtében beléphet a födőlevéltartió (241) hornyába. Mikor a tű a födőlevéltartó hornyába belépett, a (242) csap elhagyhatja a (243) excentert és a (246) rúgó a tűt fölemelheti úgy, hogy a födőlevél a burko lóhengerben lévő pólyár hoz juthat. A tű eme helyzetében marad, míg a födőlevél első menetében a pólyára föl nem tekerődzött, minthogy pedig a tű hajlékony, a födőlevél eme mozgását nem gátolja. Most már a (240) excenter visszahúzza a tűt és a födőlevél föltekercselése tovább folyik. A födőlevéltart[óban a levegő az alatt is megritkítható, mialatt a födőlevél bevezetése a burkoló berendezéshez végbe megy, ennek következtében p, födő levélben feszültség .létesül úgy, hogy a födőlevél hozzávezetése a pólyához teljesen egyenlertes mjódon megy végbe. Ezenkívül még külön, a födőlevél hozzávezetését is ellenőrző, vagyis ezt a pólyához a kellő helyzetben hozzávezeti és. eme berendezések akként vannak kiképezve, hogy azt a módot befolyásolják, mely szerint a levél a födqlevéltartiót elhagyja. Ezek a szabályozóberendezések lényegében véve egy (247) lemezből áll, mely a burkolpberendezés keretébe ágyazott (249) tengelyre ékelt (248) szögemelő egyik karjával van kapcsolva. Eme szögemelő másik (250) karján egy görgő van alkalmazva, mely a (251) lemez egy excenterhorny ában mozog. Á szögemelőt akként lehet elrendezni, hogy ez a (249) tengelyen eltolódhassék, ezt az eltolódást pedig a (253) görgőjével a szögemelő agyán kiképezett horonyba fogódzó (252) emelő létesíti, melyet az egyik végén ágyazott görgővel a (252) emelő (255) hasítékába, a másik végén ágyazott görgővel pedig a (151) excenter (256) exoenterhornyába fogódzó (254) emelő működteti. Eme vezető és szabályozó lemez működése a 28., 29. és 30. ábra alapján világos. Mikor a pólya a burkoló berendezés görgői között elhelyezendő, a (247) lemez a 28. ábra szerint a pólya útjábjól eltávolodik. Mikor a födőlevéltartó a kellő helyzetbe jut és a födő levelet a (236) tű a pólya felé emeli, a lemez a 30. ábra szerint előre mozog júgy, hogy a födőlevél a lemez széle fölött van vezetve. A födő levél tar tó föntebb jelzett lengő mozgása közben a lemez olyképen kénytelen elmozdulni, hogy középvonala a pólya középvonalába essék. A lemez a (248) szögemelőhöz csuklósan van kapcsolva és hogy a kellő helyzetben