42699. lajstromszámú szabadalom • Kihúzható kémlőlétra

nyugaszaival működik együtt. Az (a3) vezetősarúkhoz két (H) támasztórúd csatlakozik, melyek- egymással a (hl) kettős fülecs segélyével vannak összekötve. Ez utóbbit a (cl) vezetősarún alkalmazott (cl) fülecscsel egy (c2) CBap segélyével lehet kapcsolni. A létra fölső részének legalsó fokán a (J, Jl) kötéllétra (J) kötelei vannak megerősítve, melyek másik végét az (i2) szíj köti össze a (B) oldalrészek alsó végével. Eme kötéllétra hossza akkora, hogy a kötelek megfeszüljenek, mikor a létra teljesen ki van húzva (1. ábra). Az egyik (Al) létrafoknak két (alO) hasítéka van (1. ábra) a (K) szíjak 3. ábra) behúzására, melyek segélyével a kötéllétrát az (A, B) oldalrészeknek a 3, ábrán látható helyzeténél a létra fölső részén megerősíthetjük. Az (A) oldalrészeket összekötő (A) fejrész egy (a7) lemezzel és a messzelátó megerősítésére szolgáló (a8) mélyedéssel (4. ábra) van ellátva. Az (A2) fejrészen egy szabad végén horoggal ellátott (a9) lánc függ, melyet a (D) ülés (dl) fülecsébe be lehet akasztani, mikor az ülés a használati helyzetében van (1. és 2. ábra). Mikor a létra Össze van tolva, az egyes részek a 3. és 4. ábrán látható helyzetet foglalják el, melyben az (F) és (G) reteszek a (bé), illetve (e2) nyugaszokba fogódzanak. A (J, Jl) kötéllétra a létra alsó részének (Al) fokai fölött a 3. ábrán látható módon össze vannak rakva és eme helyzetében oly 'módon van rögzítve, hogy egyik (Jl) fokát a (K) szijak a létra (A) fölső részének (alO) hasítékokkal ellátott (Al) fokával kötik Össze. A (H) támasztórudak a (C) támasztékból ki vannak kapcsolva és egyrészt a létra fölső részének legalsó (Al) fokához, másrészt pedig [(hl) fülecspárjukkái] a (C) támasztékra fekszenek (1. a 4. ábrát is). Mikor a létrát fölállítjuk, először is a (K) szíjakat oldjuk meg, azután a létra fölső részét annak alsó régzén és a (C) támasztékrészt az (E) támasztókrészen eltoljuk, miközben az (P, G) reteszek a (b4) és (e2) nyugaszoknak a rajzon ábrázolt alakja miatt ágyazásukba szorulnak vissza. Ugyanez történik akkor is, mikor a reteszek a (3b), és (e4) nyugaszokkal kapcsolódnak és a létrát még tovább kihúzzuk. Ha a létra részeit az 1. és 2. ábrán látható viszonylagos helyzetbe hozzuk, az (F, G) reteszek a legfölső (b3), illetve (e4) nyugasszal kapcsolódnak. A létra kihúzása után a (H) támasztékot a (c3) csap segélyével (A, C, E) támasztékhoz kapcsoljuk. Ha kisebb megfigyelési magasság is elégséges, mint amekkora a létrának az 1. és 2. ábrán látható beállításánál adódik ki, az (F, G) reteszeket a kivánt magasságnak megfelelő (b3), illetve (e4) nyugaszokkal hozzuk kapcsolatba. Hogy a (J, Jl) kötéllétrát ily esetben is megfeszíthessük, az (i2)-őt vagy megrövidítjük, vagy valamely mélyebben fekvő (Jl) létrafok fölött húzzuk el. Célszerű, ha a létrát a létra alsó része lábainak a földbe való leverése által csakis akkor állítjuk föl, mikor a létrát a kellő hosszúságra kihúztuk. A létrára való fölmászásnál először a (J, Jl) kötéllétrát és azután a létra fölső részének (Al) fokait használjuk. A leírt létra főleg azáltal tűnik ki, hogy súlya nagy állékonysága mellett csekély és hogy összerakva kevés helyet igényel. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kihúzható létra, mely legalább egy fölső és egy a fölső rész oldalrészein eltolható oldalrészekkel bíró alsó részből áll, azáltal jellemezve, hogy legalább az egyik — előnyösen az alsó — rész fokait egy (J, Jl) kötéllétra (Jl) fokai képezik. 2. Az 1. alatt védett létra egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, bogy a J, Jl) kötéllétra alsó részének (B) oldalrészeit a létra fölső részével köti össze. 3. Az 1. és 2. alatt védett létra egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy mindkét létrarész (A) és (B) oldalrészei fölfelé egymás fölé hajlanak. (2 rajzlap melléklettel.) PMXM -tmvtNI TÁ^TSAAÁO MVŰNMM SUDAfePTB*