42658. lajstromszámú szabadalom • Légkompresszor

tengely a köpeny két oldalán egy-egy kombinált (20) bütyök- és hajtótárcsát, azonkívül pedig egy-egy (21) lendkereket hord (3. ábra), míg a tengely két végét a (22) tartók támasztják alá. A (20) haj tó tárcsák (23) görbe horonnyal vannak ellátva (5. ábra), melybe a dugatytyúknak (25) görgőkkel fölszerelt (24)hajtócsapjai nyúlnak. A köpenyben több légsűrítő kamra van elrendezve, melyek mindegyikét helytálló egyenes (26) falak és görbe (27) falak határolják. Ezen kamrafalak szilárd helyzetűek, amennyiben a köpeny oldalfalainak hornyaiba vannak eresztve (6. ábra) és ezekkel léghatlanul vannak összefoglalva. A (26) fal belső oldalán egy (28) mélyedés halad végig, melyben a (30) dugattyúlemez gömbölyű (29) éle forog. Hugy ezen él a (28) mélyedésben léghatlanul legyen tömítve, a mélyedés Babbitt fémből vagy más alkalmas anyagból álló (31) béléssel vannak ellátva. A dugattyúié mezt a (29) élbe eresztett (32) csuklócsapok vagy csavarszögek tartják fölfüggesztve (4. ábra). A dugattyúlemez oldalélein és alsó élén (33) hosszhornyok nyúlnak végig, melyek a (34) tömítőszalagok fölvételére szolgálnak. Ez utóbbiak (35) végei úgy vannak elhelyezve, hogy egymást átfödik és amellett a hornyokban (36) rugók foglalnak helyet, melyek a tömítőszalagokat a légsűrítő kamra falainak belső oldalaihoz nyomják és azokkal szoros érintkezésbe hozzák úgy, hogy a levegő nem távozhal el. Mint már említve volt, a dugattyúlemez oldaléleibe, a lemez szabad végének közelében (24) csapok vannak erősítve (6. és 10. ábra), melyek a (11) köpenyfalak (37) hasítékain nyúlnak át. A (37) hasítékok ívalakúak és a (26) kamrafaltóla(11)köpenyfal külső kerületén lévő karimákig haladnak úgy, hogy a (30) dugattyúlemeznek a kamrában teljesen szabad lengést engednek. Hogy a levegő a (37) hasítékon ki ne szivároghasson, egy-egy fecskefark keresztmetszetű (38) tolólemez van alkalmazva, mely a (11) köpenyfal belső oldalán kiképezett fecskefark alakú (39) horonyban mozog és úgy van a dugattyúlemezhez erősítve, hogy ennek működése alatt a (37) hasítékot elzárva tartja. Mindegyik (26) kamrafal több (40) kibocsátó nyílással bír, melyekbe (41) rúgós szelepek vannak oly módon elhelyezve, hogy ezen szelepek megnyílnak, midőn a (30) dugattyúlemez a kamra belseje vagyis a (26) fal felé mozogva a levegőt maga előtt összenyomja úgy, hogy a levegő a szelepeken keresztül a (42) csatornákba és innen a (43) csöveken a (44) kibocsátó csőbe távozik, mely a sűrített levegő összegyűjtésére szolgáló tartányba vezet. Mindegyik (30) dugattyúlemez szintén több (45) nyílással bír és ezen nyílásokba (46) csapó.szelepek vannak illesztve (1. és 8. ábra), melyek a dugattyú kifelé mozgása alkalmával megnyílnak és a levegőt a kamra belsejébe bocsátják. Az 1. és 9. ábrán a bütyöktárcsák legalsó helyzetükben vannak föltüntetve és ha pl. az (A) kamrában levő dugattyúlemez a komprimálást ekkor már befejezte, akkor a (B) kamrában levő dugattyúlemez még komprimál, a (C) kamrában levő dugattyúlemez szív úgy, hogy (45) nyílásán keresztül friss levegő léphet be a kamrába. A 9. ábrán a dugattyúknak és a görbe horonynak fönti helyzete teljes vonalakkal, egy másik viszonylagos helyzete pedig szakadozott vonalakkal van kihúzva. A rajzokból és a fent elmondottakból kitűnik, bogy a komprimáló kamrák egy közös középpont körül koncentrikusan vannak elrendezve és hogy minden kamra dugattyúja olyan helyen van a kamrában fölfüggesztve, hogy a dugattyúk a levegő komprimálása céljából a közös középpont felé mozognak. A komprimáló kamrák csoportosítása és a dugattyúk elrendezése olyan, hogy a bütyöktárcsák által kifejtett erő a lehető legnagyobb hatásfokkal van hasznosítva, mivel a bütyöktárcsák által a dugattyúkra gj akorolt hatás annál nagyobb lesz, minél közelebb jön a dugattyú a kamrában a legnagyobb kompressziónak megfelelő helyhez. A leírt és föltüntetett bütyökmechaniz-