42640. lajstromszámú szabadalom • Légpárnás abroncs

érintkeznek. Előny ösöbb azonban, ha az egyes szövetesíkok között bizonyos közt hagyunk, melyet azután a következő réteg egy csíkja föd úgy, hogy a futópalást réteg vastagsága az (x) ponton (1. ábra) nem nagyobb, mint a közönséges palástoké. Lehet azonban az abroncsot, különösen nagy igénybevételnél akként is kiképezni, hogy a szalagok széleiken egymást némileg túlfedjék. A (4) szövetcsíkot tetszőleges vastag és erős szövetből vághatok, a metszés pedig oly módon történik, hogy a láncfonalak a csík hosszában, tehát ugyancsak az abroncson keresztirányban feküdjenek. Eme fóganatpsítási alaknál tehát a (4) szövetcsíkok egyáltalában, vagy gyakorlatilag nem nyújthatók, tehát hosszúk a futópalást átmérőjét minden esetben megszabja és ez az átmérő nem növekedik vagy kisebbedik légnyomás változásával. A (4) csíkok végei előnyösen benyúlnak a palást (5) karimáiba úgy, hogy a szövetcsíkok eme karimákban abszolút biztosan fogva vannak tartva. A (3) rétegre pl. egy további (6) réteg következik, mely ugyancsak egyes (7) szövetcsíkokból áll, de melyek, mint az a 2. ábrán látható, most pl. mintegy 45° alatt keresztezik a futófölületet. Eme szövetcsíkok anyaga ugyanaz, mint a (3) réteg (4) csíkjáé. A láncfonalak tehát ismét a szövet hosszanti irányában futnak úgy, hogy eet ép úgy nem lehet nyújtani, mint a (4) csikót. A (6) rétegre pl. újabb (8) réteg következik, melynél az ugyancsak ferdén futó szövetcsíkok hajlása épen ellenkező, mint a (6) rétegnél úgy, hogy a két egymás fölött fekvő réteg csíkjai keresztezik egymást. Mint az a második ábrából kitűnik, eme (9) csíkok között a föntebb jelzett módon közöket hagyunk, melyek fölött — mint azt már említettük — a következő réteg hasonló szövetcsíkjai fekszenek úgy, hogy a rétegvastagság túlságosan ne növekedjék. A (8) réteg fölött — ha kívánatos — újabb réteg feküdhetik, melynek csíkjai ép úgy keresztezhetik az előző réteget, mint a (3) rétegé. Az egyes rétegek elrendezése, t. i. a szövetcsíkok fekvése teljesen tetszőleges, lehet, ép így a rétegek száma is, minthogy ebben a tekintetben lényegében véve az abroncs rendeltetése és terhelése döntő. A (2) szövetréteg szükség esetén teljesen el is maradhat, minthogy ennek csakis az a célja, bógy az (1) légtömlő sima folfekvési fölületet találjon, mit azonban, más módon, pl. a (3) csíkban ferdén fekvő szövetcsíkokkal is el lehet érni. Mint azt már bevezetőleg jeleztük, az abroncs ily kiképzésének az az előnye, hogy az Összes (3, 6, 8) rétegek (4, 7, 9) stb. csíkjai menetközben egyenletesen és pedig csupán csak a láncfonál irányában vannak igénybe véve, mert az egyes csíkok gyakorlatilag változatlan hosszúságú, hajlékony szalagot képeznek. Az igénybevételek egyenletes elosztása következtében azonban az egyes szövetcsíkok vagy rétegek elszakadása, mint az az ismert légpárnás abroncsoknál gyakran észlelhető, teljesen ki van zárva, anynyival inkább, mert a szövet vastagsága tetszőleges nagy lehet. Nem lényegtelen továbbá az sem, hogy keskeny csík alkalmazása következtében a belső feszültségek sem léphetnek föl, melyek az ismert szövetbetétekben az abroncsnak a köralakhoz való hozzáalakítása következtében elkerülhetlenek, tehát a szövet fonalainak ebből az okból való eltolódása vagy lenyirása is ki van zárva. Ép így lehetetlen az egyes csíkokat körülvevő gumirétegek meglazulása is, minthogy a szövet- és a gumiréteg eltolódása ki lévén zárva, a szövet és gumi között eltolódás sem léphet föl, tehát a guminak a szövethez szorosan hozzátapadva kell maradnia. A szövet ós gumi tapadását az is elősegíti, hogy ha a különböző rétegek szövetcsíkjai között hézagok maradnak, mint pl. a (8) rétegnél (2. ábra) és főleg, hogy ha a szövetcsíkok a 8. ábra szerint keresztezik egymást úgy, hogy egyenlőtlen fölül et keletkezzék, melyen a gumiréteg jóval jobban tapad, mint sima fölületen. Ezért a gumi meglazulása és leválása abszolút biztonsággal meg van gátolva. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Légpárnás abroncs, azáltal jellemezve, hogy minden egyes szövetréteg egyeB