42640. lajstromszámú szabadalom • Légpárnás abroncs

megjelent 1»08. évi augusztus hó %4-én. MAGY SZABADALMI KIB. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 42640. szám. XX/a. OSZTÁLY. Légpárnás abroncs. WITTENBERG BENJÁMIN WLADIMIROWICS CS. OROSZ IPARI TANÁCSOS RIGÁBAN. A bejelentés napja t907 október hó 21-ike. Az automobil ipar — dacára a motor szerkezetileg tökéletes kiképzésének — fejlődésében úgyszólván holt pontra jutott, amennyiben a kocsi munkabírását tovább fokozni alig lehet, főleg azért, mert a kocsi abroncsa, dacára a tökéletesítésére irányult sokféle javításoknak, még ma is aránytalanul gyenge és gyakori megsérülésnek van kitéve. A ma általában használt légpárnás abroncsok, annyira gyengék, hogy oly abroncs, mely 5000 km. után nem válik hasznavehetetlenné, a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Ha a kocsi menetsebessége nagy, az abroncs még hamarább pusztúl el. Az abroncs ellenállóképessége csekély voltának főleg a tulajdonképeni tömlőt körülvevő palást az oka. Ez a palást tudvalevőleg egyes gumirétegekből áll, melyeket az egész abroncson végig futó csíkok képeznek és melyeknek oly szövetbetétjük van, hogy a szövet szálai a futófelületet körülbelül 45°-os szög alatt keresztezik. Első sorban is magától érthető, hogy az oly szövetcsíkban, melynek az abroncs köralakjához hozzá kell simulnia, belső feszültségek lépnek fel, minek első sorban a szálak elnyiródása a következménye. Tekintettel arra, hogy a palást vastagsága a palástkarima közelében rendkívül megcsökken úgy, hogy az egyes szövetrétegek majdnem közvetlenül, tehát igen vékony gumirétegek közbeiktatása mellett fekszenek egymáson, a szövetbetétet igen vékony és lágy anyagból kell készíteni. Ily anyag azonban különös tekintettel a fentebb jelzett metszési módra, igen nyulékony úgy, hogy az abroncs átmérője az alkalmazott levegőnyomásnak megfelelően tág határok között változik. Gyakorlatilag lehetetlen azonban, hogy az egymás felett fekvő szövetrétegekben teljesen ugyanazt a feszültséget létesítsük, ellenkezőleg, a feszültség a különböző rétegekben rendkívül különböző, minek az a következménye, hogy főleg a rossz kövezet felett való haladásnál fellépő heves lökések következtében a különböző szövetrétegek különböző mértékben vannak húzásra igénybe véve, sőt, hogy sokszor csakis egyetlen szövetrétegben lép fel igénybe vétel, a többi pedig teljesen tehermentesül. Érthető ebből, hogy ily viszonyok között az illető szövetréteg könnyen elszakad, minek következménye a többi réteg gyors pusztulása. Egyébként az ismert abroncsoknál alkalmazott szövetek nyujthatósága annyiban is hátrányos, hogy ily mó-