42614. lajstromszámú szabadalom • Ejektor magasfokú vákuum létesítésére és föntartására

— 2 — divergens diffusor, akár nem, csak nagyon kis konvergenciánál képes önmagát megszívni, vagyis csak akkor, ha a torok keresztmetszetének és a diffusor beömlési keresztmetszetének viszonya közel áll az egységhez. Ebből következik, hogy nagyfokú ritkításra méretezett ejektor, ha stationar állapota egyszer megzavartatott, önmagától nem szív többé. Viszont, az oly ejektor, melynek összes részei változtathatlanok és mely Önmagától megsaív, nem képes nagyfokú ritkítást létesíteni. Hogy tehát az ejektor nagyfokú ritkítást létesíthessen, szükséges, hogy torokjának keresztmetszete a megszívás periódusa közben a bekövetkező ritkítás növekedésének arányában fokozatosan kisebbedjék. Hogy továbbá a stationar állapot stabil maradjon és véletlen megzavarás után önmagától ismét helyreálljon, szükséges, hogy e keresztmetszetváltozásokat a bekövetkező ritkításnak változásai önműködően szabályozzák. A jelen találmány tárgya már most ezen föltételt kielégítő ejektor, melynek a következőkben leírt foganatosítási alakjainál a konvergens diffusor torokkeresztmetszete két különböző módon változtatható és pedig : 1. a diffusor oldalfalainak beállítása által vagy 2. bizonyos nyílásoknak nyitása, ill. zárása által, melyek a (p) nyomás körletéig nyúló konvergens csatornarésznek oldalfalaiban, ezen csatornarész kezdetétől különböző távolságban vannak elrendezve. Ha e nyílásokat egymásután kinyitjuk és a szükség szerint az előbb nyitott nyílásokat zárjuk, akkor a diffusor torokja mindenkor egy nyitott nyílással áll szemben. Keresztmetszete tehát fokozatosan változik aszerint, amint egy új nyílás megnyílik és egy előbb nyitott nyílás záródik. A mellékelt rajzban a 3—5. ábrák ezen két foganatosítási alakot tüntetik föl. A 3. ábra az egyik foganatosítási alaknak hosszmetszete. A 4. ábra metszet a 3. ábrának (x— y) vonala szerint. Az 5. ábra egy másik foganatosítási alaknak hosszmetszete. A 3. és 4. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a diffusornak téglányalakú keresztmetszete van, melynek hosszmérete a szükség szerint fokozatosan változik. Ezen célból a két párhuzamos és egymástól (10) távolságban lévő sík homlokfallal bíró (9) szekrény belsejében a két meghajlított (11, 12) lemez van elrendezve, melyek a (9) szekrény belső szélességével egyenlő szélességűek és széles karimákkal a (9) szekrénynek homlokfalaihoz illeszkednek, hogy a veszteségek lehetőleg csekélyek legyenek. E lemezek a (13) csuklók körül elforgathatok, miáltal a diffusor (8) torokjának keresztmetszete tetszés szerint változtatható. A lemezeknek szabad végei a csuklós (14) rudak segélyével a (15) rúdhoz vannak kapcsolva, mely a (16) vezetéken -átmegy és egy, a (17) csillapító edényben mozgódugattyút hord. Ezen elrendezés folytán a (11, 12) lemezek mindig együttesen és egyenletesen működtetnek és a diffusornak geometriai tengelye fix marad. A (11, 12) lemezek, automatikus működtetés céljából, a (18) rugókhoz vannak kapcsolva, melyek a (9) szekrény oldalfalaihoz vannak erősítve. Ha a (2) kamrában bekövetkező ritkítás folytán a diffusorban a nyomás csökken, míg a (p) nyomás annak végén állandó marad, akkor a két lemez egymáshoz közeledik mindaddig, míg a rugóknak fokozódó feszültsége új egyensúlyi helyzetet nem létesít, mely aztán addig tart, míg a ritkítás újra nem nő, amikor is a lemezek ismét közelednek egymáshoz. A rugók természetesen akként szabályozandók, hogy feszültségük a lemezek közeledésekor oly törvény szerint változzék, hogy a diffusortorok mindenkor a nyert ritkításnak megfelelő legyen. A csillapító edény folytán a (11, 12) lemeznek mindenféle rezgése meg van akadályozva. Az 5. ábrában íöltüntetett foganatosítási | alaknál a diffusor az egymásra helyezett