42512. lajstromszámú szabadalom • Csatornás gerenda üvegtetők és falak számára

A föltüntetett kiviteli alakoknál az (a) főtartó U-alakú csatorna vagy vályú gyanánt van kiképezve és bádogból van ké- , szítve. Az (a) tartónak a hordképességhez szükséges ellenállási szilárdságot két, a tartó fenéklapjának hornyaiba eresztett és a tartó oldalfalaival kellően összekötött (b) laposvas kölcsönzi (2. ábra). Az üveglapokat tart|ó sinek úgy vannak kiképezve, hogy oldalfalaik S-alakú keresztmetszetet mutatnak, minek következtében a középső részükön nyugvó (d) üveglapok engedékeny és rugalmas alátámasztást nyernek. A tartósinek az (a) főtartóval úgy vannak összekötve, hogy a sinek (u) alsó szélei a (b) lapos vasakat körülfogják, míg az (a) főtartó oldalfalainak (o) fölső szélei ellenkező irányokban a tartősinek (u) alsó széleire vannak hajlítva. Az 1. és 2. ábra a csatornás gerendának olyan foganatosítását mutatja, melynél a (d) üveglapok az (a) főtartóval párhuzamosan haladnak. Az üveglapokat tartó sinek itt az üveglapok hosszával, illetve kétkét illeszkedési hely közötti távolsággal egyenlő, hosszú (cl c2 c3 ) részekből állnak, melyeknek száma természetesen az •üvegtető egyes rétegeinek számától függ. (cl c2 ci3 ) résziek (magasságai közötti különbségek az egymásra fektetendő (d) üveglapok vastagságának felelnek meg, tiekmtetbje' vétve természetes az egymást átfödő üveglapok és az (ej) inemeizialátétek közlött síükiséges hézagokat is, mely alátéteik az üveglapok és a tartósinek közé vannak helyezve. Ennélfogva a sinek (cl, c2 c3...) részeinek magassága az 1. ábrán látható kivitelnél a tető gerincétől kezdve az eresz felé fokozatosan csökken. Az üvegtopokat tartó sinek oldalfalai alkalmas gépek segélyével könnyem különböző magasságokra vághatok a szükséges hosszúságokban, mimellett keresztmetszetük alakja lényegileg ugyanaz marad. Az egyes (cl c2 c3...) részek a 2. ábrán látható módon köttetnek össze az (a) főtartóval és szorosan egymáshoz tolatnak, mire a (d) üveglapok, pl. két (f) csavar- j szög segélyével az egyes (cl c2 c3...) ré- > szekhez erősíttetnek. Az egymáshoz illeszkedő (cl c2 c3...) részek tehát ily mó, don egy, a gerenda egész szabadon tartó hosszának megfelelő hosszú tartósínt alkotnak úgy, hogy az üveglapok egész hosszúságukban alá vannak támasztva, minek következtében a hosszhézagok is külön alátétek alkalmazása nélkül j,ó tömítést nyernek. A 3. ábra a találmány tárgyának egy másik kiviteli alakját mutatja, mely különösen akkor alkalmazható előnyösen, ha az üvegtáblák a szokott mjódon a főtartóra rézsútosan helyeztetnek el. Ezen födési mjódot akkor célszerű alkalmazni, ha az egymásra fektetendő üvegrétegek száma igen nagy, mivel ez esetben az 1. és ' 2. ábra szerint fódési módnál atartösíaszéljő részei közötti magasságkülönbség igen nagy volna. Az egyes (gl g2 g3...) résziek, melyekből a tartósín a 3. ábra szerinti kivitelnél össze van téve, olyan kiképezésael bírnak, hogy két végük között az üveglapok vastagságával egyenlő magasságkülönbség van. A (gl g2 g3...) részek különböző magasságú végeikkel illesztetnek egymáshoz. Ezen kiviteli alak előnye abban áll, hogy az egyes (gl g2 g3...) részek mindnyájan egyenlők egymással, mely körülmény a tartósín készítését lényegesen egyszerűsíti. A (d) üveglapok ezen kivitelnél is egész hosszukban alá vannak támasztva úgy, hogy a máskülönben alkalmazott ékalakú alátétek vagy effélék elmaradhatnak. A megerősítő szögeknek a tartósínnel való közvetlen összecsavarolása vagy szögecselése azon nagy hátránnyal jár, hogy a megerősítési hely egyszer s mindenkorra meg van állapítva. Ezen hátrány elkerülése céljából jelen találmány szerint az üveglapokat tartó sín középen egy fecskefarkkeresztmetszetű (h) horonnyal van ellátva (2. ábra), mely a csavaranyák gyanánt kiképezett (i) ékek fölvételére és vezetésére szolgál. Ez utóbbiak a (gl g2 g3...) sínr részek homlokvége felől tolatnak be aminj denütt egyenlő magas (h) horonyba. é» az - (f) megerősítő szögek, melyek alul és fölül