42502. lajstromszámú szabadalom • Javítások centrifugál- és hasonló szivattyúkon
szívjó, három fokozatban dolgozó szivattyúnak, a 9. és 10. ábra a 8. ábra 9, illetve 10 vonala szerint vett metszet, a 11., 12. és 13. ábra a (9. ábra 11, 12, illetve 13 vonala szerint vett metszet és a 14. ábra kisebb léptékben a 2. ábrához hasonló vetületben oly foganatosítása alakot ábrázol, melynél két megosztó kar van alkalmazva. Az 1—7. jábrán (A) a hajtókerekeket, (B) |eziek tengelyét, (C) a szivattyúnak savó, (D) nyomó csőcsonkját jelzi. «A tok az (E) szívjókamrából, (F) nyomókamrából és három közbeeső (G) részből áll, melyek az egyik hajtókeréktől a másikhoz vezető csatornát alkotnak. A (G) közbeeső részek és a (C és D) szívó és nyomókamrák egymással karimák és csavarok útján vannak összekötve, de a kapcsolat más is lehet. Az (A) haj tó kerekek a szokásos, zárt kerekek, (1) oldalfalakkal és (2) szárnyakkal vannak ellátva, továbbá (3) futófölületekkel, melyeket a haj tókerekek oldalfaliaifi, képezünk ki és melyek a tok megfelelő tömítőgyűrűin futnak, ezenkívül a hajtókerekek hátsó fölületén a szívást kiegyenlítő kamrák is ki vannak képezve, melyek megf elelő furatokon közlekednek a szívókamrával. Magától érthető, hogy a nyomás kiegyenlítésére más szerkezetet is lehetne alkalmazni. A szivattyún átmenő vizet az egyes (A) hajtókerekek egy csigaalakú (a) eloszló kamrába nyomják, melynek keresztmetr szete fokozatosan növekedik és melyet a (4) megosztó karban végződő, csavarvonalialakú (12) fái alkot. Az első hajtókerék megoszló*- kamrájának belső (13) falát az — (B) szívókamra sík fala alkotja, a következő hajtókeréknél pedig az előző (G) közbeeső rész megfelelő fala, a külső (14) fal azonban ugyancsak csavarvonalalakú úgy, hogyv a (4) eloszlpkar fölött és mellett egy fokozatosan növekvő keresztmetsaetű csavaralakú (b) csatorna keletkezik, mely egészen a (15) közfalig ér, hol az egy fokosatosan kisebbedő keresztmetszetű (c) csatornába megy át, mely egészen a következő (x) haj tókerék (d) szívócsövéig ér úgy, hogy ebbe a víz bevezetése, megfelelően történik. A csavar eme részét a csavaralakú (16) fal képezi. Az egymás után következő hajtókerekek csatornáinak keresztmetszete azonos, kivéve az utolsó hajtókerekét, a csavarvonalalakú (d) csatorna ekkor az érintő irányú (D) elvezetőcsőbe és nem úgy, mint az előző hajtókerekeknél a tengelyirányú (c) csavarba megy át. Az utolsó hajtókerék (4) elosztókarja más helyzetben van, mint a többi hajtókeréké, melyek egy síkba esnek, az elosztókarnak 6Zi az elrendezése annak következménye, hogy az utolsó hajtókerék elvezető csatornája függélyes helyzetben van. A (4) elosztókar a megrajzolt foganatosítási alaknál a hajtókeréktől bizonyos távolságban végződik, de ehhez közelebb is végződhetik és a tokkal egy darabból lehet öntve, vagy alkalmas anyagbjól készült különálló darabot is alkothat. Ha az elosztókar különálló és leszerelhető darabot képez, mint azt meg is rajzoltuk, a (14) falat könnyen lehet megmunkálni, ha a (4) elosztókart a (15) közfalről, mely mögé a csatorna átmegy, leszereljük. Ez a leszerelhetően alkalmazott elosztókar azt is lehetővé teszi, hogy kisebb hajtókerék esetében hosszabb elosztókart alkalmazzunk. Nagyobb szivattyúknál kívánatos lehet két vagy több (4) elosztókar alkalmazása. A 14. ábrán oly foganatosítási alak látr ható, melynél két ilyen (4) elosztókar van egymással átlósan szemben elrendezve, egyébként a szerkezet ugyanaz, ami az első foganatosítási alaknál. Ügy tapasztaltuk, hogy a leírt elrendel zéssel több (x) fokozatban dolgozó szivatytyúknál igen kedvező hatásfokot lehet elérni, anélkül, hogy a szokásos eloszló szárnyak által okozott szerkesztési és 'gyártási nehézségek föllépnének, és. melyek főleg abban állanak, hogy az eloszlószárnyakat minden újabb szivattyútipusnál újból kell megszerkesztem. Minthogy a víz csupán csak az eloszló szárny végpontjába — vagy a 14. ábrán
