42477. lajstromszámú szabadalom • Áramvezető összeköttetés wolfram-izzószálak és áramvezető huzalok között

Megjeleiit 19Q8. évi jnlius hó 31-éa. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI 1||§W HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 42477. szám. VII/h. OSZTÁLY. Áramvezető összeköttetés wolfrámizzószálak és az áramvezető huzalok között. EGYESÜLT IZZÓLÁMPA ÉS VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG CÉG ÚJPESTEN. A bejelentés napja 1906 jnlins hó 26-ika. A wolfrámizzószálaknak összeköttetése az áramvezető huzalokkal más fémizzószálakhoz viszonyítva egészen különleges nehézségeket okoz. Főképen az izzó wolfrámszálnak rendkívül magas hőmérséklete az, mely különösen jól vezető összeköttetést és benső kontaktust igényel, minthogy tudvalevőleg a wolfrámszál rendesen gyertyánként 1 Watt őkonomiával vétetik igénybe. A wolfrámszálnak az áramvezető huzallal való közvetlen összefőrrasztása, mint ismeretes, nagy technikai nehézségekkel jár, különösen, ha nikkelhuzalokat használunk az áramhozzá vezetésre. Tekintettel a platina magas árára azonban igen kívánatos ezen fém használatának mellőzése és a nikkelnek alkalmazása az árambevezetésre. Jelen találmány már most olyan áramvezető összeköttetésre vonatkozik wolfrámizzószálak és az árambevezető huzalok között, mely különösen nikkelhuzalok használata esetén is minden követelménynek megfelel. Kitűnt ugyanis, hogy a vascsoport féméi (nikkel, kobált, és vas) zsugorodott állapotban igen alkalmasak arra, hogy a fönt említett izzószálaknál áramvezető összeköttetés gyanánt szolgáljanak. Ezen fémek ugyanis egyrészt ellentétben más fémekkel, mint pl, ezüst, réz stb. vakuumban azon hőmérsékleteknél, melyeknek a kapcsolási helyek a lámpa használatánál ki vannak téve, nem illők, míg másrészt ellentétben a nehezen olvadó fémekhez mint pl. ozmium, wolfrám stb., már oly hőmérsékletnél zsugoríthatók, melyeknél az áramvezető huzal még nem olvad. A vascsoport féméiből álló ilyen áramvezető kapcsolat wolfrámszálak és az áramvezető huzalok között a legkülönbözőbb módokon állítható elő. Legcélszerűbben a, következőképen járunk el : A vascsoport féméi (nikkel, kobált, vas), illetve ezekuek keverékeit vagy vegyületeit mint pl. kloridokat, oxydokat, oxalatokat stb. vagy ezen fémeknek a fémvegyületekkel valő elegyeit valamely orgános kötőanyaggal, pl. kőszénkátránnyal, esetleg még szén (pl. korom stb.) hozzáadása mellett pépszerű masszává dörzsölünk össze, melyet azután tapaszcsomó alakjában a wolfrámszál és az áramvezető huzal összeköttetési helyére viszünk reá. Az ily módon képződött tapaszcsomót most már megszárítjuk és azután azt egyszerű hevítés útján pl. szúró-