42449. lajstromszámú szabadalom • Berendezés lángot elfojtó gázok fejlesztésére a meggyulladás és robbanás veszélyének elhárítása céljából

— 2 (7) nyílásokkal van ellátva. A (6) cső fölül a lapos, lefelé domború, tömör (8) födelet viseli, melynek kiképzése azon kiváló előnnyel jár, hogy a gázok gyors fejlődésük dacára a. kiáramlásnál legyezőszerűen szétterülhetnek. Annak meggátlár sára, hogy emellett a gázok habbuborékokat vagy savrészeket ragadjanak magukkal, a födél alatt henger- és kúpalakú, Iyukgatott (9) fémbetétek vannak alkalmazva, melyek alkalmas módon kiképezett szitabetétekkel helyettesíthetők vagy ilyenekkel egyesíthetők. Az (1) tok fenekén karbonátok, pl. márvány vagy más efféle van elhelyezve, míg a tokban középmagasságon a savval töltött (10) billenő tartály van labilis mf)don ágyazva. A (10) tartály vagy teljesen ebonitból áll, vagy pedig belül (11) ebonitbéléssel és a (14) lyukasztással ellátott levehető (12) ebonitfödéllel van ellátva, melyet (13) szorítók tartanak össze a tartállyal. Köziépen ezen tartály célszerűen (16) kaucsukcsővel van ellátva, mely a sav beöntésére szolgáló (15) tölcsérben végződik. A tartály belseje a kivánt célra alkalmas í savval van megtöltve, mely a tartály föl- j billenésénél a (14) nyílásokon át az (1) tok i fenekén lévő karbonátokra ömlik és ezál- j tal az oltáshoz szükséges gázfejlesztést i idézi elő. | A (10) billenő tartály kiiktató szerke- | zete az (1) tok belső oldalán tetszés szerinti miódon megerősített (17) tartóra van szerelve. Ez a kiiktató szerkezet először is a (25) csap körül kilendíthető, köz-epén U-alakban meggörbített (26) laposvasemelőből áll. Utóbbira a tokfái furatán átnyúló (41) csap van erősítve, melynek végén a (21) elektromágnes fegyverzetét alkotó (24) lemez van alkalmazva. A kiiktatjó szerkezet működtetésére az (1) tok külső oldalára erősített (38) tartóban ágyazott (23) elektromágnes szolgál; ehelyett azonban tetszés szerinti más szerkezetet is alkalmazhatunk, mely kézi úton vagy mjótorerővel hozható működésbe. Az elektromágnes különböző miódon, így kézzel való kontaktuszárás vagy hőmérő által, mely bizonyos hőfok elérésénél kontaktuszárást létesít vagy tetszés szerinti más jelzőberendezés segélyével működtethető. Amint a (23) elektromágnes gerjesztve van, a (24) fegyverzetlemezt magához vonzza és ilyképen a (26) emelőt, a 2. ábrán kihúzott vonalakkal ábrázolt helyzetéből a vonalkázottan föltüntetett helyzetbe lengeti. Míg a (26) emelő alsó vége a (25) csap körül elforgathatóan van ágyazva, addig annak fölső vége egy S-a lakban hajlított (31 32 33) rúd hatása alatt áll, melynek a (26) emelő végére támaszkodó (31) része, a (39) karmantyúban forgathatóan ágyazott (33) rész körül forgattyú módjára kilenghet; a (33) rész szabad vége (34) emelőkart visel, melyre a (35) drót útján vagy egyéb módon (36) ellensúly van akasztva. Ha a (23) elektromágnes a (24) fegyverzetlemezt- vonzza, a (26) emelő a (36) ellensúly hatása ellenében kileng amint az elektromágnes gerjesztése megszűnik, a (26) emelő (36) ellensúly hatása alatt a 2. ábrán létható, kihúzott vonalakkal rajzolt helyzetbe mozog vissza., A (26) emelő görbített részével a (22) záró tuskló kapcsolódik, mely célszerűen derékszögű keresztmetszetet nyer és a (17) tartólemez (42) pofáiban ágyazott (30) csap körül elforoghat, A záró tuskó működésre kész helyzetében (2., és 3. ábra) két, a (10) billenő tartály 'külső falán megerősített (21) szögvas közé- nyúlilk. Másik végén pedig a (27) csapszögre a (18) rúd útján (29) súly van függesztve, mely, mihelyt a (22) záró tuskó szomszédos vége a (26) emelő görbített részéből kikapcsolódik, a zárjo tuskót a 2. ábrán pontozva jelzett helyzietbe forgatja ki. A (29) súly célszerűen úgy van vezetve a (37) tokban, hogy lengő mozgások föllépténél (a berendezésnek hajóikon való alkalmazásánál) bizonyos mértékben szabadon elmozoghat és ezáltal súlyával a záró tuskót mindig a megkívánt módon befolyásolhatja; hasonlóképen van vezietve(40) tokban a (34) emelő szabad végére függesztett (36) súly.