42441. lajstromszámú szabadalom • Hordható acetylén gázgenerátor

— 2 — A (2) tartály, mint már említettük, a (3) | tartályban levő karbid nedvesítésére szolgáló vizet fogadja magába és ezen víznek lefolyását a (2) tartály tengelyében elhelyezett (12) csőben levő szelep szabályozza, mely csőbe a vizet a tartály belsejében annak fenekéhez közel kiképezett (13) lyukakon átvezetjük. Ezen berendezés oly módon működik, hogy a keletkező gáz nyomása nincs erős változásoknak alávetve, sőt közelítőleg állandó marad. Ezen célt ama elv alkalmazásával érjük el, mely szerint, ha karbidot tartalmazó zárt tartályba vizet, vezetünk, ebben acetyléngáz fejlődik, míg a tartályban annyira nem nő a gáznyomás, míg a vizet beszorító nyomással egyenlő. A víz tehát addig folyik a tartályba, míg a magasabb gáznyomás vissza nem szorítja. A (2) tartályt felül légmentesen a (16) födő zárja el és a (17) vízszintes válaszfal két (14, 15) kamrára osztja. A víz, melyet a karbidra akarunk vezetni a (15) kamrából a (13) lyukakon át a (12) csőbe jut, mely a szelepet magába zárja, majd a cső alsó végén át eltávozik. A víz nyomása tehát ezen ponton a (12) cső alsó vége és a (15) kamrában levő vízszin közötti különbségtől függ. Ezen magasságkülönbséget azáltal tartjuk állandóan, hogy a (15) tartályban levő vizet elhasználásának arányában újjal pótoljuk. Ezen célra a (15) kamra fölött levő (14) kamra szolgál, melyet az előbbivel a (19) hengeres csőrész köt össze. A (14) kamra a (19) nyílás kivételével teljesen légmentesen zárva van. Világos, hogy a légkörrel (20) cső útján közlekedő (15) kamra vízszíne mindig a (19) cső alsó végének magasságában maradj mivel a víz sülyedésekor bizonyos mennyiségű víz folyhat belé a (14) kamrából, légüres teret idézvén elő, melyet azonnal megfelelő mennyiségű, a (15) kamrából (19) csövön átáramló levegő foglal el. A (14) és (15) kamrák közötti eme víz- és légcsere addig tart, míg a (15) kamra vízszíne fölemelkedvén a (19) csövet el nem zárja; ekkor ugyanis levegő már nem juthat a (14) kamrába és víz nem folyhatik át a (15) kamrába, tehát a (15) kamrának vízszíne állandó magasságban marad. A (21, 22, 20) csövek olyképen vannak elrendezve, hogy a (14) és (15) kamráknak vízzel való megtöltése csapok nélkül történhetik. A vizet a (22) csőbe olyképen töltjük,, hogy a (2) tartályt tengelyével vízszintes kelyzetben tartjuk. A víz a L

(15) kamrába jut, mely előbb a (19) csőig megtelik vízzel, azután a víz (14) kamrába hatol és a (14, 15) kamrák folytatólagosan vízzel telnek meg, mig a (19) cső teljesen víz alá nem merül. Ekkor a (14) kamra nem vehetne föl több vizet, ha a levegőt belőle kivezetni nem tudnánk. Ezt a kis (21) cső segélyével érjük el, melyen át a levegő a (14) kamrából a (15) kamrába juthat; ezen levegő azután a (20) csövön át a szabadba •kerül. A (14) és (15) kamrák ilyképen vízzel meg lévén töltve, a (2) tartályt az (1) tokba helyezzük olyképen, hogy tengelyük függélyes helyzetet foglal el, mikor is az . előbb leírt módon működnek, azaz a (15) kamra a szelep segélyével a karbidot vízzel látja el és a víz a (14) kamrából önműködőlég a (15) kamrába folyik át. A (20) cső, mely a levegőnek a (15) kamrából való kibocsátására szolgál, spirális alakjában van kiképezve oly célból, hogy a generátorból, midőn azt ferde helyzetben tartjuk, a (15) kamrában levő víz ki ne folyhassék. A szelep (12) csövén, közvetlenül a vízlebocsátó lyukak fölött, a kis (23) 'tárcsa ván megerősítve, melynek célja a következő. Ha a generátor működése közben előfordulna, hogy túlságos gázfelődés következtében a gáz nyomása nagyobbá válnék, mint a karbidra jutó vízé úgy ezt a (12) eső alsó végén at beáramló gáz visszaszorítja, mimellett-a (13) nyílásokon át kiáramlik. Ha a kis (23) tárcsa nem volna alkalmazva, a gáz függélyes irányban fölfelé haladva, a (19) csövön át a (14) tartályba jutna és így bizonyos vízmennyiség a (14) kamrából a (15) kamrába szállhatna le, mely utóbbiak vízszínét emelné. Azonban a (23) tárcsa az emelkedő gázbuborékokat útjukból eltéríti és ilyképen ezek a (15) tartály fölső részé-