42396. lajstromszámú szabadalom • Permanens mágnessel és ennek mezejében elrendezett armatúrával bíró áramszámláló készülék egyenáram számára
A mellékelt rajz 1. és 2. ábráján az említett cél elérésére szolgáló berendezés példaképem foganatosítási alakja van föltüntetvt. (M) egy permanens mágnes, melynek mágneses mezejében az (A) armatúra forog; (K) az armatúra tekercselésével összekötött kommutátor, melynek 'egyes lamellái bizonyos emelkedésű csavarvonalalakba vannak hajlítva úgy, hogy a tekercselés szerint pl. egy lamella fölső vége az alsió végéhez képest900 r kal elvan forgatva. (B) az áraimleszedő ketféik, lme]yek a nyugalmi helyzetben a kommutátorlamellák alsó végére támaszkodnak. Miként a rajzból látható, a kefék nem halytállóan, hanem mozgathatóan vannak elrendezve, és pedig a szigetelő anyagból készült kétkarú (H) emelő egyik karjának hosszabbítását képezik, mely emelő a (D D) csapágyakban ágyazott csúcsos csap körül foroghat el. A (H) emelő másik karja (S) tekercset visel, melybe a (P) piólusnyúlvány nyúlik be. Az (F) rúgió, mely egyfelől a vezetékkel, másfelől pedig az (S) tekercs tekercselésének végével van összekötve, a (H) emelőt a számláló készülék áramnélküli állapotában kezdeti helyzetében tartja meg úgy, hogy az (S) tekercs épen a (P) nyúlvány csúcsa fölött áll. A (P) nyúlvány keresztmetszete lefelé kissé növekszik, miáltal (az (S) tekercs, ha áram folyik át rajta, az (F) rúgó megfeszítése közben az (M) mágneshez iparkodik közeledni. A (B) kefék finom drlótspirálisok útján a (W) ellenállás végeivel vannak összekötve, mely ellenálláson át a fogyasztási áram folyik és ezenkívül a kefék egyike az (S) tekercscsel van összekötve. A berendezés következőképen működik: Ha a fogyasztási vezetékeken át nem folyik áraim, úgy az (F) rúgó a (H) eme^ lőt oly helyzetben tartja meg, melyben a (B)- kefék a kommutátorlamellák alsó végével érintkeznek. Emellett az (A) armatúra tekercsei az (M) mágnes mezejéhez képest oly. helyzetet foglalnak el, hogy, ha az (S) tekercs áramtalan, még ha a (w) ellenálláson áram folyik is át, az armatúrát forgató nyomaték nem jön létre, ínért a két mágneses mező erővonalai egy mással párhuzamosak. Ha a fogyasztási | vezetékek között a normális feszültség áll fönn, úgy az (S) tekercsen át is gyönge áram folyik, minek folytán a tekercs az (M) mágneshez közeledik. Ezáltal a - kefék más helyzetbe kerülnek (pl. az 1. ábrán pontozva föltüntetett helyzetbe) és könnyen belátható, hogy az armaturatekercsek átkapcsolása a csavaralakú liamellák folytán más helyzetben következik be, mint előbb. Az armatúra és a mágnes erővonalainak iránya most már egymásra merőleges és az armatúra forgató nyomatéka maximumot ér el. Amíg a (W) ellenálláson át nem folyik áram, az armatúra a mágneses mezők kedvező helyzete dacára sem foroghat, mert az armatúra mágneses mezeje nulla, ha a (W) ellenállás áramtalan. Csak midőn lámpák stb. általi áramfogyasztás következik be, akkor keletkezik az armatúra mágneses mezeje és az armatúra oly sebességgel kezd forogni, mely a fogyasztási áramtól és a (B) keféknek a kommutátoron való épen elfoglalt helyzetétől, ill. a két mágneses mező erővonalainak viszonylagos irányától függ. Ha az üzemfeszültség változik, miközben a fogyasztási áram állandó marad, úgy az (S) tekercs a keféket azonnal úgy állítja be a kommutátoron, hogy az armatúra sebessége mindig pontosan arányos a feszültség és áramerősség szorzatával, vagyis a wattszámmal. A számláló készülék tehát a wattokat jelzi vagy számlálja. Minthogy a legtöbb villamos áramfejlesztő telepen a feszültség ritkán nő vagy csökkén 5%-nál többel, ily képen a csavaralakú kommutátorlamellák nagyobb vagy kisebb emelkedése által ama heiyze) tet, mely a normális feszültségnek megfelel, teljes pontossággal beállíthatjuk. A I kommutátorlamellák alakját csak egyszer ' kell számítás vagy kísérletek alapján megállapítani, és ekkor ez bármely nagyságú számláló készülékre nézve ismeretes. A szabályozás a (P) nyúlvány vagy (S) tekercs elállítása által kényelmesen foganatosít-
