42383. lajstromszámú szabadalom • Vízen és levegőben mozgó jármű
— 11 — metszete, melynek belsejében az (m m) tranzmis8ziótengely forog. A (G1 Gl) rudak alsó végüknél egy-egy (b b) karhoz vannak erősítve, mely utóbbi az (A) hüvelyben eltolható és különböző állásaiban, pl. szorítócsavar segélyével rögzíthető. Az (A) hüvely viszont csuklósan van az üreges (Bl) gerendához erősítve oly módon, hogy a csukló középpontja körül az egész rácsozat elforgatható és az erre ható erők (a súly, valamint a levegőnek a lamellákra és rudakra ható ellenállása) eredője átvihető a csuklók csapjára. A rácsozat (d d) keresztkötések, valamint átlóirányú kötések segélyével, még merevebbé tétetik és a lamellák és rudak, ha arra alkalmas anyagból vannak előállítva, a gőz kondenzálására, a víz lehűtésére és hasonló célokra is hasznosíthatók. Mint a 19. bis ábrán pontozott vonalakkal megjelölve látható, a (P P) rácsozat a készülék úszásának ideje alatt leereszthető a pontozott (1) állásba és a (2) helyzetbe csak akkor emeltetik föl, mikor annak működése kívánatos. Ez utóbbi.állásból aztán önműködően fordul el az egyensúlyi helyzetbe, amikor azt a levegő ellenállásának ereje szükségessé teszi. A (P P) rácsozat, ha súlya és az (1) távolság megfelelően van megválasztva és ha vízszintes irányú légáramlatnak van kitéve, amint azt a 21. ábrán a nyíl jelöli, igen stabil egyensúlyi helyzetet foglal el. Ily módon könnyen elérhető, hogy az (al) lamellák hajlása a legalkalmasabb legyen arra, normális sebességét föltételezve, hogy a — teljesítmény maximum legyen, s Ha a sebesség a normálisnál majd nagyobbá, majd kisebbé válik, az (a) szög ennek megfelelően kisebbedik, illetőleg növekedik, azonban e szöget mindig könnyen lehet az optimum értékére visszavezetni, csakis az (1) távolságot kell megfelelően módosítani. E célból szükséges az, hogy a (b b) karok az (A) hüvelyekben elcsúsztathatok legyenek, minek keresztülvitelére bármely megfelelő szerkezet alkalmazható. Számos megejtett kisériet alapján konstatálható volt, hogy a (P P) rácsozat azonkívül, hogy nagyfokú stabilitást biztosít, még egy másik, igen becses tulajdonsággal bír, nevezetesen azzal, hogy az (a) szög a szélnek viszonylagos sebességváltozásainál szintén változik ugyan, azonban a lamellák homorúságánál fogva a (p) függélyes reakció a sebességgel (V) együtt növekedhetik vagy csökkenhet. A lamellák alakja következtében e reakció a sebességváltozásoknak tág határai között lényegileg állandó marad. Tapasztalás szerint a leírt alakkal bíró. lamellákkal az említett állandóságot akkor érjük el, ha a haladási irányban vett metszetnek ívmagassága az egész szelvény hosszaságának kb. Vis részét teszi. Ha az ívmagasság a szelvény hosszának 1 /i 0 -a lenne, a (p) ellenállás a sebesség növekedésével kisebbednék, míg ellenben ha ezen arány kb. 1 /1 6 lenne, a reakció növekednék. (p)-nek a (V)-hez való viszonyát a lamellák alakján kívül azoknak egymástól való távolsága is befolyásolja, mire nézve legyen elég annyit említenünk, hogy lehetséges olyan rácsozatokat is szerkeszteni, melyeknél (p) tetszés szerint növelhető vagy csökkenthető, vagy pedig (V)-vel együtt állandó. A vízen repülő készülékeknél rendkívül fontos, hogy azon felhajtó erő, melyet a rácsozat a készüléknek többi részeire gyakorol, lényegileg állandó maradjon. Ellenkező esetben egyetlen hirtelen szélroham elegendő lenne arra, hogy a készüléket a víz színéről fölragadja és repülő géppé alakítsa át, mielőtt még a vezetőnek (vagy az erre szolgáló automatikus szerkezetnek) ideje lehetne arra, hogy a készüléknek egyensúlyi helyzetét biztosítsa. Ha azonban a rácsozatnak fölhajtó hatása állandó marad, akkor a súlynak többi része,, mely a készüléket a víz fölszinhez szorítja és az egyensúlyi helyzetet biztosítja, szintén állandó. Ha a súlynak ezen részét, a másik résznek változatlan meghagyása mellett, kisebbíteni akarjuk, elegendő az (l) távolságot megfelelően csökkenteni, ha ellenben a. rácsozat által hordott súlyt akarjuk kiseb-
