42353. lajstromszámú szabadalom • Gyűrűs tekercsű állós armatura dynamo elektromos gépek számára

az aránylag vékony vezetőszalagoknak sorozatából áll, melyek között keskeny részek vannak meghagyva, ép így a (13 14) gyűrűk is több, egymástól bizonyos távolságban elrendezett lemezekből állanak, hogy a ventiláció megfelelő legyen. Kívánatos néha, hogy a (12) rudak a magrész mindkét oldalán- bizonyos mértékig kiálljanak és a gyűrűs tekercs végeinek görbületével megegyezően meggörbíttessenek. A (8) tekercstartó szegmentek és a (2) állványkeret között lévő hézag elegendő nagy, hogy a menetek és a rövidrezárt (12 13 14) vezetőknek ventilációját lehetővé tegye. Ha pedig az állványkeret zárt szerkezetű és a ventilációt mesterséges légvonattal létesítjük, akkor a tartók végein lévő hézagokat elzárjuk, jami pl. akként eszközölhető, hogy valamely megfelelő anyagú, vékony (11) lemezt szögecselünk, e (3) tartóknak szélső bordáihoz és a tekercstartó (8) szegmenteknek külső széléhez. Az a körülmény, hogy a gyűrűs tekercsű armatúrának bármelyik tekercsét könnyen és gyorsan lehet kijavítani anélkül, hogy a sértetlen tekercseket megbolygatni kellene, igen fontos előnyt képez, mivel a gépnek megállítását szükségessé tevő generátor ja vitásokat hosszú, megszakíthatatlan üzemperiodusok jközött többnyire néhány óra alatt kell bevégezni. A találmány tárgya természetesen nem szorítkozik az előzőkben leírt foganatosítási alakra, hanem részletei tekintetében sokféleképen módosítható anélkül, hogy a találmány lényege megváltoznék. SzAJMDALMI IGÉNYEK. 1. Gyűrűs tekercsű álló armatúra dinamóelektromos gépek számára, jellemezve a gyűrűs magot távolságtartó tömbök segélyével hordó gyűrűs állványkeret által, mely a magnál jóval nagyobb átmérővel bír, hogy a gépnek üzeme közben a mágneses fluxusnak szórása elkerültessék. 2. Az 1. alatt igényelt armatúrának egy foganatosítási alakja, jellemezve a magot körülvevő állványkeret mágnesezését meggátló szerkezeti elemek által. 3. Az 1. alatt igényelt armatúrának egy foganatosítási alakja, jellemezve a magot és az ezt körülvevő állványkeretet egymással összekötő, ezek között radiális síkokban elrendezett, diamagnetikus távolságtartók által. 4. Az 1. és 2. alatt igényelt armatúrának egy foganatosítási alakja, jellemezve a magot körülvevő állványkeretnek mágnesezését megakadályozó, a gyűrűs tekercs és az állványkeret között elrendezett, rövidrezárt tekercs által. 5. Az 1., 2. és 4. alatt igényelt armatúrának egy foganatosítási alakja, jellemezve a rövidrezárt tekercset képező, hosszirányban elrendezett kis ellentállású (12) vezetőknek egész sora által, melyeket a (13 14) véggyűrűk rövidre zárnak. 6. Az 1. és 3. alatt igényelt armatúrának egy foganatosítási alakja, jellemezve a diamagnetikus (3) távolságtartókat egymással összekötő (8) szegmentek által, melyek az armaturatekercseknek külső végeit hordják. (2 rajzlap melléklettel.) ° *tazvé*v TÁRSASÁG NYOMDÁJA BUOVMTC*