42265. lajstromszámú szabadalom • Folyton égő kályha
- 3 -ezen jelzéseknek megfelelően szabályoztatik. Ha a fogantyút az «erős» jelzésnek megfelelő helyzetbe forgatjuk el, úgy a (11) rudazat segélyével a légelzáró (6) ajtó teljesen kinyittatik, azon célból, hogy minél több levegő jusson a rostély fölött égő tüzelőanyaghoz, vagyis, hogy a tűz a lehető legélénkebb legyen. Ugyanekkor a (11) szabályozószerkezet segélyével az öntöttvas (20) szekrény hátsó részében a (21) közbenső fenék alatt ferdén elrendezett (9) ellenhuzat-ajtócska teljesen elzáratik. Ekkor a forró égéstermékek a föntiekben ismertetett utat teszik meg és ekkor a melegkihasználás a legtökéletesebb. Középszerű tűznél, vagyis midőn a (11) fogantyú a megfelelő középállásba hozatik, a (ll1 ) szabályozó szerkezet úgy a levegőbebocsátó (6), mint a (9) ajtót elzárja úgy, hogy a rostély alá csak annyi friss levegő áramolhat, mint amennyi a tüzelőajtó és egyéb nyílások tömítetlenségénél fogva más kályháknál beszoktak áramolni a kályha belsejébe és ezáltal a tüzelőanyag csöndesen ég. Végül a szabályozónak a gyöngére» való állításánál a levegőbebocsátó (6) ajtó elzáratik, a (9) ajtócska ellen- ' ben kinyittatik. Ebben az esetben a rostély alá alááramlő friss levegőnek (a fönt említett oknál fogva) legnagyobb ' része a tüzelőanyagtól elvonatik, minthogy a levegő a nyitott (9) ajtón keresztül egyenesen a vízszintesen elrendezett, alul fölhasított (7) csőbe (1., 2. és 4. ábrát) áramolhat, .innen pedig a (20) szekrény fölső részének a (3) védőköpenyen kívüli terébe, majd innen a hátsó két (24) oszlopon keresztül a (25) szekrénybe, onnan végül a (13) füstcsőbe. A levegőnek ezen haladási iránya azért következik be, mert 6Z 3iZ út a legrövidebb a füstcsőhöz j s minthogy ezen útjában a levegőnek a legkisebb ellenállást kell legyőznie. A friss levegőnek az az elenyésző része, mely a tüzelőanyagon vonul keresztül, csupán csak azt eredményezi, hogy a tűz csak parázslik, anélkül, hogy elaludnék. A találmánybeli kályha föntiekben összefoglalt ismertetése után csupán csak a tulajdonképeni melegleadó berendezésnek leírása van még hátra. Ezen berendezés egyrészt a már említett (24) oszlopokból, másrészt az ezekben koncentrikusan elrendezett kisebb átmérőjű (12) csövekből áll, mely utóbbi (12) csövek külső fölületén megfelelő (emelkedési magassággal bíró, spirálvonalban haladó (27) csavarfölületek vannak elrendezve. Ezen csavarfölületek előnyösen csavarvonalban meghajlított bádogból készülnek és a (12) csövekről könynyen lehúzhatok. Ennek szüksége akkor áll be, midőn fűtőanyagul silányabb minőségű szénfajokat kell alkalmaznunk, amikor is a koromlerakódás aránylag nagymérvű úgy, hogy a huzam ilyenkor veszélyeztetve volna. A (27) csavarfölület külső éle egy olyan hengert állapít meg, melynek átmérője pontosan egyenlő a (24) oszlopok belső átmérőjével úgy, hogy ezen csavarfölületek külső éle a (24) oszlopok belső falához, belső éle pedig a (12) csövek külső falához simul és az égéstermékek csavarvonalban kénytelenek haladni, miáltal azok hosszabb utat írnak le és nagyobb melegleadó fölülettel érintkeznek s a hőközlés is tökéletesebb lesz. A (12) csöveknek, mint az az 1—3. ábrákon látható, a (20) szekrényen keresztülmenő (8) csövek mintegy folytatásukat képezik és utóbbiak karimájuknál fogva a (19) fenéklaphoz erősíttetnek. Ezáltal elérjük azt, hogy a (20) szekrény feneke és a fűtendő helyiség padlózata között a (8) és (12) csöveken keresztül állandóan levegő áramlik be, mely fölfelé való emelkedése alatt egyrészt a (2) tűzkosárból kisugárzó hő által hatásosan füttetik, majd pedig tovahaladva, a (12) csövek és (24) oszlopok között csavarvonalban haladó égéstermékek melegtartalmát vonja el és kellő magas hőmérsékletre hevítve, hagyja el a (14) kupola nyílásain keresztül a kályhát és áramlik ki a fűtendő helyiségbe. A kályha tisztítása akként eszközlendő, hogy első sorban a (25) szekrény emelendő le, azután a (12) csövek és (27) csavarfölületek, amennyiben jazok alkalmaz-
