42203. lajstromszámú szabadalom • Összekötő elem rugalmas kerekek számára

\ — 2 -vissza nyeri eredeti alakját, miközben a a körülvevő szövetdarabokat ismét eredeti helyzetükbe szorítja és a szerkezet hoszszát csökkenti. Természetes, hogy a szövet helyett bármely megfelelő, hajlékony, de hosszváltozást nem szenvedő anyagot, pl. bőrt, fémhuzalokat stb. is fölhasználhatunk. A mellékelt rajz a találmány tárgyának néhány példaképem foganatosítási alakját tünteti föl és pedig az 1. ábra a rugalmas kerekek számára való TUgalmas összekötőelem metszete; a 2. ábra az 1. ábrabeli rugalmas összekötőelem oldalnézete kisebb léptékben; a 3. ábra egy módosított foganatosítási alak metszete; a 4. 5 és 6. ábrák jelen találmány szerinti kábelek, 03 a 7. és 8. ábrák rugalmas kábelekből készített rugalmas kerekek. Jelen találmány tárgyát képező rugalmas anyag a tömör, vagy üreges (a) paragumi magból és az ezt körülvevő (b) és (c) szövetekből áll. Az 1. ábrabeli foganatosítási alaknál az (a) mag elliptikus alakú, míg a kétoldali szövet egy-egy lapos gyűrű, amelyeket a gumi alatt és fölött körben menő öltésekkel, vagy más alkalmas módon kapcsolunk egymáshoz. Ha már most a szövetgyűrűket szabad végeiknél fogva széthúzzuk, a magot körűivevő domború részük összelapul és a gummimagot összenyomja, tehát az egész szerkezet sugárirányban annyival hosszabodik meg, amennyivel a gumimagot összenyomtuk. Hogy tehát a kerékagyat a kerékkoszorú fölső részére rugalmasan de egyúttal szilárdan is fölfügesszük, csak a (b) és (c) szövetek megfelelő végeit kell egyrészt az agyhoz, másrészt a kerékkoszorúhoz erősíteni. A rugalmasságot a nyomásra igénybe vett paragumi szolgáltatja. A kerék tengely alatti részének sugara könnyűszerrel megrövidülhet, mivel a szerkezet enged, a szövet ellentállása pedig a kocsi hordképességének megfelelő és a hajtókerekek által végzendő munkát, t. i. a hajtott részeknek a hajtórészek által való mozgatását elvégezni képes. Mivel mindegyik szövetdarabnak ellentálló képességét és a gumimagnak nyúlását ismerjük, igen egyszerűen állapíthatjuk meg valamely keréknél meghatározott hordképesség és rugalmasság elérésére szükséges szövetgyűrük számát. A paraguminak a fölf'üggesztésnél nincs szerepe, tehát mennyisége a szükséges minimumra redukálható, a mi a kerék előállítási költsége és súlya szempontjából fontos. Jelen rugalmas anyagot tetszőleges egyszerű módon erősíthetjük úgy az agyhoz, mint a koszorúhoz. A rajzon a megerősítés egy példaképem foganatosítási alakja van föltüntetve, a melynél a szövet gyűrűk szabad végeit a (h) és (i) körvarratok utján erősítjük az (f) és (g) fémgyűrűkhöz. Az (f) és (g) fémgyűrűket a rajtuk levő lyukgatás és csavarok segélyével erősítjük az agyhoz illetve a kerékkoszoruhoz. (1. 2. ábrát). A 3. ábra nehéz járművek céljaira szolgáló foganatosítási alakot tüntet föl. Az üreges (a) mag mindegyik oldalán négy (bl) (b2) (b3) (b4) illetve (cl) (c2) (c3) (c4| szövetgyűrűt alkalmazunk, a melyeket egymással az (e) (e) és (h) (h) varratok foglalnak össze. A gyűrűk szabad széleit (k) fém vagy bőr ékek és (1) peckek közvetítésével foglaljuk össze. Az egész, szerkezetet a koszorúhoz és agyhoz az (m) és (n) tárgya gyűrűk közvetítésével foglaljuk, a melyek szélei lefelé át vannak hajlítva. Az egyes szövetrétegeket ragasztás, vulkanizálás, kátrányozás útján, vagy hasonló más módon lehet egymáshoz fűzni. A szövetrétegek helyett bőr tárcsákat, vagy megfelelő egyébb anyagot is fölhasználhatunk. Az (a) mag lehet tömör, vagy üreges éa sűrített levegővel telt. A magot töb darabból is képezhetjük ki, minthogy alakját nem egyszerre változtatja meg az egész kerék kerületén. Jelen találmány elve nemcsak rugalmas kerekeknél, hanem mindenütt alkalmazható, a hol a huzási igénybevétellel szembea való ellentállóképességet nagy rugalmassággal akarunk párosítani. így pl. a 4. ábra oly fémkábelt tüntet föl, mely az (o ol o2)