42194. lajstromszámú szabadalom • Ágyúzávárzat

tása alkalmával a (C) tolóemeltyű az (x) nyíl irányában elfordul (7. és 8. ábra). A (c2 és f3) orrok a (C) tolóemeltyű elfordulását olyan értelemben viszik át az (F) feszítőemeltyűre, hogy a (D) ütőszög gyújtóállásából a fölhúzott állásba jut. Mihelyt a (D) ütőszög fölhúzott állásába jutott (8. ábra), a (G) roppantónak (gl) nyúlványa a (g3) rúgó behatása folytán az (F2) bütyök (f5) nyugvójába csappan be és ja (H) elcsattan tó tengely a (H4) rúgló behatására visszamozdul nyugalmi helyzetébe, mely esetben a (H2) tárcsa (h3) orra az (f4) orr útjába kerül és arra támaszkodik rá (9. ábra). A (D) ütőszög előrecsappanását most már úgy, a (G) roppanté (gl) nyúlványa, mint a (H2) tárcsa (h3) orra megakadályozza. A závárzat nyitása azonkívül megszünteti a kapcsolódást a (J) külső elcsattantótengely és a (H) belső elcsattantjótengely között. Ezen folyamatok közben a (K) emeltyű megtarts hatja II. helyzetét, mivel a (H) elcsattantótengely említett elmozdulása csak akkor következik be, miután a (h5) és (i2) részek oly mértékben kikapcsolódtak, hogy a (H) tengely a (J) tengelyhez viszonyítva, a (h3 f4) zárórészek bekapcsolódására szükséges elmozdulást végezhet. Ha a kinyitott závárzat újból bezáratdk és a zártóék fölfelé való mozgásának utolsó szakaszát is megtette, ismét kapcsolódás létesül a (J) külső elcsattantótengely '6S a (H) belső elcsattantó tengely között. Azon esetben, ha a (K) emeltyű nem rögzíttetik és még a II. állásban van, az (12) toldat a 12. ábrából látható helyzetbe fordul el úgy, hogy a kapcsolódás megtörténte után a (K) emeltyű az I. helyzetet foglalja el. Ha a záróék elérte legmagasabb állását és a (z) nyíl irányában forgó (C) tolóemeltyűnek (9, ábra) (Cl) szívalakú része a (bl) horonynak a tolóemeltyű forgástengelyével koncentrikus görbületű része mentén tovamozog, a tolóemeltyű (c3) orra a (G) roppantlót addig viszi magával a (g4) nyúlvány segélyével, míg a (gl) nyúlvány az (f5) nyugvóból ki Bem emelkedik. A lobbantyú részei ekkor a 10. ábrából látható helyzetet veszik föl. Az ütőszöget most még csak a (h.3) orr tartja fölhúzott helyzetében. Kitüzelés céljából a (K) emeltyűt az I. helyzetből a II. helyzetbe húzzuk vissza. Ez által a (J H) tengelyek közvetítésével a (H2) tárcsa olyan helyzetbe hozatik, melyben (h3) orra nem nyúlik többé az (f4) orr útjába. Az ütőszög erre a gyújtóállásba előrecsappan. A tüzelés után az összes részek ismét a 7. ábrában föltüntetett helyzetet foglalják el. Ha a (K) emeltyű a II. helyzetben tartatik, akkor a kitüzelés önműködőlég történik. A (J) tengely (i2) toldata ekkor a 12. ábrából látható helyzetet foglalja el. Ha most a záróék a závárzat zárásánál közeledik legmagasabb helyzetéhez (13. ábra), akkor a (h5) hasíték a 12. és 13. ábrából látható szögállásban van. Mivel az (i2) toldat a (J) tengely és (K) emeltyű részéről forgásában akadályozva van, a (H) elcsattantótengelynek kell a (h5) és (i2) részek közötti kapcsolódás létesítésénél a (K) emeltyű II. helyzetének megfelelő szögállásba elfordulni, mely esetben a (h3) orr nem fekszik az (f4) orr útjában. Mihelyt a záróék elérte legmagasabb helyzetét (11-ábra), az ütőszöget most még csak a (gl f5) zárórészek tartják fölhúzott helyzetében. Miközben azonban a (C) tolóemeltyű véghelyzetéhez közeledik, a (c3) és (g4) részek összműködése a fönt leírt módon szabaddá teszi a (gl £5) zárórészeket, mire az ütőszög előrecsappan. Ha elcsettenés, («csütörtök») fordul elő, akkor az (F6 Hl H J Jl) feszítő-e lcsattantó szerkezetet vesszük igénybe. A lobbantyú részei minden elcsettenés, épen úgy, mint minden lövés után, a ,7. ábrában föltüntetett helyzetet foglalják el. A (K) emeltyű a II. helyzetet, a (Hl) elcsattantó-roppantó a 3. ábra szerinti helyzetet veszi föl. A (Jl) emeltyű (i4) nyúlványa nem áll kapcsolatban az (M) emeltyű (m3) nyugvójával (1. ábra). Ha most az (M4) emeltyűt a (w) nyíl irányában visszahúzzuk, az (m4) menesztőpecek ugyan-