42186. lajstromszámú szabadalom • Működtető szerkezet szelfaktorok legombolyítási féke számára

"vei találkozik és ezáltal ezen rudat a (171) rúgó hatásával szemben jobb felé tolja {2b. ábra), mely rugónak baloldali vége az az állványnyal, jobboldali vége ellenben a a (16) rúddal van összekötve. Mivel pedig a (J) fékemeltyű az 1. ábra nyomán leírt módon a (24) ütköző által tartatik (2a. ábra), a (16) vezérlő rúdnak eltolása először csak az (f) rúgónak megfeszítését eredményezi. Ha a (24) ütköző a fonás befejezése után jobbra csappan, a (I) emeltyű a megfeszített (f4) rúgó húzásának engedhet, a fék bekapcsolódik és a főhajtó tengely, mint fönnt leíratott, addig forog ellenkező irányban, míg az (a) irányító drót lefelé mozogva fölgombolyítás helyére nem jut és az emeltyűvel a (p) könyök által összekötött és az irányító drótnak lefelé mozgásánál fölfelé mozgatott (b) feszítő léc az (f8) rúgó behatása alatt alsó nyúlványával az (U8) csúszkának (r) toldata fölött el nem csúszik. Ezáltal a (G) emeltyű úgy forgattatik, hogy a (16) vezérlő rudat fölszabadítja, mely már most az (f4) és (171

) rúgók (2b. ábra) hatása alatt balra C3appan és baloldali végével a (J) fékemeltyűt akként forgatja, hogy a fék fölszabadul. Ezen elrendezésnél is a cséveképződés végén a (h) feszítő léc (2a. ábra) jobban bal felé áll be úgy, hogy helyzete meredekebb lesz, a (G) emeltyű tehát, az (f8) rúgó húzó erejének engedve, inkább bal felé fekszik, a (16) rúd a (Gl) görgő által a kocsi kifelé menésénél nem tolatik annyira jobb felé és ennek folytán az (f4) rúgó kevésbé feszíttetik meg. E szerint a Dobson & Barlowféle selfactornál is lanyhábban történik a legombolyitás a cséveképződés végén, mint üres csévéknél. Az (f4) rúgónak után állítása eddigelé még meg nem kíséreltetett; az (r) állító gyűrű az 1. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a (16) rúdon ugyan beállítható és a Dobson és Barlow-féle selfaktornak (f4) rúgója, mely két (r) csavaranya segélyével rögzíti etik, melyek a vezérlő rúdon elrendezett gyűrű két oldalára támaszkodnak, utánfeszíthető; ezen utánállítás azomban csak esetlegesen történik, ha pld. a fék általában erősen, vagy gyengén fékez, vagy ha új féket szerelünk, vagy igazítunk be, végre ha az (f4) rúgó feszültségből veszített. Eddigelé azonban sohasem változtatták a rúgónak feszültségét a cséveképzés folyamán, minek folytán eddig a fékemeltyűre ható nyomás a cséveképzés végén kisebbedett, míg a jelen találmány szerint ezen nyomás növekedik. Csak némely régibb szerkezetű szelfaktornál volt a fékemeltyűnek megfelelű vezérlése folytán az annak végére ható nyomás egyenletes a cséveképződés egész lefolyása alatt. Figyelembe veendő továbbá az, hogy eddigelé az (f4) rúgónak feszültségét nem választhatták nagyobbra azon nyomásnál, mely az üres orsóknak helyes legombolyításához szükséges. Ennek következtében a cséve vastagodásánál ezen feszültség tetemesen elmaradt azon feszültség mögött, mely a nagyobb fonalmennyiségnek megfelelően szükséges lett válna, az orsóknak a legombolyítás megzavarása nélküli megállítására és azoknak ellenkező irányban való forgatására. Ha az (f4) rúgót másrészt annyira meg akariyík feszíteni, hogy a majdnem telt orsónak legombolyítása helyesen foganatosíttassék, akkoí az üres orsóknál igen erős fékezés állna elő, a legombolyítás pedig túlságos gyorsan következnék be, a quadransláncz működése megzavartatnék és a dobok és orsók hajtására szolgáló zsinórok könnyen kidobatnának a hornyokból. Ha azonban, mint a jelen találmány szerint, a legombolyítási fékre v

ható nyomás a cséveképződés előrehaladásánál fokozatosan növekszik, akkkor a hajtó tengely és valamennyi, az orsók mozgatására szolgáló részek, valamint ez utóbbiak is állandóan egyenlő idő alatt hozhatók nyugalmi helyzetbe annélkül, hogy a legombolyítás, vagy az üzemnek valamely más része veszélyeztetnék. A találmánynak előnye az üzemzavarok kikerülése mellett mindenekelőtt a selfactor teljesítményének növekedése az időegységben. Kísérletek alapján kitűnt, hogy a meg-