42149. lajstromszámú szabadalom • Bányalámpás

az (n) záróhorgony fölvételére, melynek szerkezete különben ismeretes. A (k) Légvezető gyűrűből fönt egy (o) karima van kihajlítva, mely a (p) üveghengert szorosan körülveszi és a (g) hüvely fölső szélén túlér. A (k) gyűrű (o) karimája két átellenes helyen vagy több helyen (q) nyelvekkel van ellátva (1. és 2. ábra), míg a (g) hüvely (m) karimáján a. (q) nyelveknek mígfelelő helyekjn (r) kivágások vannak úgy, hogy adróthengereknek a (p) üveghengerbe és ennek az (o) karimába való illesztése után e.^eii kivehető részeket a lámpás fölső részével szilárd kapcsolatba hozhatjuk, ha a (k) gyűrű (q) nyelveit a (g) hüvely (r) kivágásainál toljuk és azután a gyűrűt a szuronyzáraknál szokásos módon kissé elforgatjuk. Ennek következtében a lámpa fölső része az olajtartányról lecsavarható, anélkül, hogy ezáltal a fölső résszel oldható kapcsolatban álló részek kölcsönös összeköttetése megzavartatnék. A lámpa világító erejét azáltal fokozzuk, hogy a szokásos kerek lángzó helyett (s) lapos lángzót alkalmazunk. A lapos lángzó az égőanyag jobb kihasználását teszi lehetővé és ezért előnyösebb, minta kerek lángzó, mivel az alapos elégés létrehozásához szükséges levegő a lapos lánghoz sokkal bensőbben hozzávezethető, mintha vastag bél van alkalmazva és ennek folytán vastag lángkéve képződik, melyhez a levegő csak a kerületen juthat. A dörzsgyújtó szerkezet úgy van kiképezve, hogy a (t) orr (6. ábra), mely az (u) vonószög mozgását a (v) ütközővel kapcsolatban fölfelé határolja, a gyújtószerkezet síéksebb oldalfalát alkotó (w) csapóajtón van elrendezve (2. és 6. ábra), melyet, ha a gyújtószerkezet az olajtartányba van tolva, egy (f) rúgó ismert módon a záróhelyzetbe nyom. A (t) orr úgy van a (w) ajtón elrendezve, hogy a keskenyebb (y) oldalfal (u) vonószög között fekszik a (v) ütközőre. Az (y) fal, csekély magassága folytán az elgörbülésnek kevéssé van kitéve úgy, hogy nem fordulhat elő az az eset, hogy a (t) orr az (y) fal és a (v) ütköző homlokvége közé szoruljon. Ennek folytán az (u) vonószög mozgása megbízható módon van határolva. A vonószög emellett a hasonló gyújtószerkezeteknél szokásos dörzsölő berendezéssel áll összeköttetésben. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Bányalámpás, jellemezve azáltal, hogy az oliajtartányra csavarolt (d) gyűrűt a lámparészek összefoglalására szolgáló (g) hüvely hézag hagyásával veszi körül és fölülről elfödi, amellett pedig fölső karimájával szorosan a (k) légvezető gyűrűre fekszik és alsó széle alatt a levegő bebocsátására szolgáló nyílást hagy szabadon. 2. Az 1. igénypontban védett bányalámpásnak egy kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az olajtartányra csavarolt (d) gyűrű alsó széle a (g) hüvely alsó szélén túlér oly célból, hogy a kettő között a levegő bebocsátására szolgáló rés maradjon. 3. Az 1. igénypontban védett bányalámpásnak egy kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a (g) hüvely hengeres falának egy része ki van domborítva oly célhói, hogy a hüvelyben az (n> záróhorgony befogadására alkalmas tér képződjék. 4. Az. 1. igénypontban védett fcányalámpásnak egy kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a dróthengereket tartó (p) üveghenger a (k) légvezető gyűrűbe van szorosan illesztve, a lámpás fölső részében ezen gyűrű által rögzíttetik. 5. A 4. igénypontban védett berendezésnek egy kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hoigy a (k) légvezető gyűrű (o) karimájából (q) nyelvek vannak kihajlítva, melyek a (g) hüvely karimájának (r) kivágásain áttolhatok és a gyűrű elforgatása után ez utóbbit a (g) hüvelylyel szilárd kapcsolatba hozzák. 6. Az 1. igénypontban védett tányalámpá::nak egy kiviteli alakja* jellemezve azáltal, hogy a gyújtószerkezet fölcsappantható (w) oldalfalán egy (t) orr van