42144. lajstromszámú szabadalom • Villamos óra
Uj azonban a következőkben leírandó áramzáró berendezés, mely a (16) lendítőkarral szilárdan összekötött (17) karból áll, mely a (1H) áramzárópeeekkel van ellátva. Ezen pecek fölött a (19) emelőkar a (20) tengely körül elforgathatóan van ágyazva. A (19) emelőkar mögött egy másik, a (20') tengely körül elforgatható (21) emelőkar van elrendezve. A (21) emelőkar szabad végén a (22) lemezke van alkalmazva, mely lényegileg rhombikus alakú és a (23) ütközőfölülettel van ellátva. A két (19 és 21) emelőkar között a vékony drótból való (24) rugó van elrendezve, melynek egyik vége a (19) emlőkarban, másik vége pedig a (21) emelőkarban olyképen van megerősítve, hogy a (19 és 21) emelőkarokat mint az olló két szárát egymásmelleit el iparkodik forgatni. Ezen forgást azonban a szigetelő anyagból való (22) lemezkének a (19) emelőkar alsó szélébe való ütközése határolja, A lemezke és a (19) emelőkar tehát a rugónak bizonyos feszítő hatása következtében rendesen egymásnak támaszkodnak. Ha azonban a (6) horgonyzár egy áramimpulzus következtében a nyil irányában (1. ábra) elforgattatik, a (17) emelőkar is a nyil irányában (4. ábra) elforog és a (18) pecek a (22) lemezkének ferde (23) oldalába ütközik, miáltal ezt oldalt tolja és a (19) emelőkar alsó és a (22) lemezke fölső széle közé ékelődik. A (17) emelőkarnak további elforgásánál a pecek a (19) emelőkar és a (22) lemezke közül kicsúszik, minek következtében a (24) rugó a lemezkét előbbi helyzetébe szorítja vissza úgy, hogy az utóbbi a (19) emelőkarnak támaszkodik neki. A (18) peceknek a (19) emelőkartól való elválásakor azonban a gerjesztő áram megszakíttatik. Ennek következtében a (6) horgonyzár nem marad meg előbbi helyzetében, az az a (3, 4) saruk közötti mágneses tengely irányában, hanem a (8) rugó hatása következtében a (7) tengely körül elforog, mimellett, mint már említettük, az óraművet forgásba hozza. A horgonyzár e közben oly helyzetbe jut, hogy a (18) pecek a lemezkének alsó legömbölyített oldalával érintkezik. A (18) pecek ezután a horgonyzárnak további visszaforgásánál a lemezkét és ezzel együtt a (19, 21) emelőkarokat fölemeli, melyek eközben a (20) tengely körül forognak el. Az áramzáró berendezésnek ezen helyzete a 6. ábrán vann föltüntetve. A (18) pecek végre a lemezkének ama éléhez jut vissza, melynél a (23) ferde oldal kezdődik. Ekkor a (19 és 21) emelőkarok a (25) lemezrugó hatása következtében, mely azokat elforgatni igyekszik, szélső helyzetükbe esnek vissza, mimellett a (18) pecek a (19) emelőkar alsó szélével jut érintkezésbe (1. ábra). Ezen érintkezés által újra áram áram folyik az elektromágnes tekercsein át, mely ennek következtében a horgonyzárat újra magához vonzza. A leirt folyamat tehát ismétlődik. Az áramnak áramlási utja a következő: A battériának egyik sarka a (26) vezetődróttal van összekötve, mely az (1 és 2) elektromágnestekercseknek tekercselését képezi. Ezen drót másik vége a tökéletesen szigetelt {27) fémlemezhez van kapcsolva, melyre a (20) tengely van erősítve. Az áram tehát a (27) lemezből a (19) emelőkarba jut. Ebből föltéve, hogy az vele érintkezik, a (18) pecekbe, innét az óraműbe és így a (13) fémlemezbe áramlik, melylyel a battériának másik sarka van összekötve. Ha egy ilyen, vagy bármilyen más órát villamos ütőművel akarunk fölszerelni, úgy erre célszerűen a 7. és 8. ábrákon láthatóberendezést használjuk. Ezen berendezés a (29) elektromágnesből áll, melynek tekercsei és hosszú (30, 31) sarui között a (32, 31) 3arui között a (32) sárgarézlemez van megerősítve. Ezen utóbbira a derékszögben meghajlított (33) csapágyfészek van a (34) csavar segélyével megerősítve, mely csapágyfészeknek (35> tengelyén a (36) horgony helytállóan van alkalmazva. Ezen horgonyra a (37) kar van erősítve, melynek szabad meghajlított (38> vége a hüvelyalaku (39) gumibevonattal van ellátva.
